Payr Sándor: Egyháztörténeti emlékek. Forrásgyüjtemény a Dunántuli Ág. Hitv. Evang. Egyházkerület történetéhez. I. kötet. Sopron 1910.

IV. Gyülekezetekre és egyházi személyekre vonatkozó kisebb forrásiratok a XVII. századból.

udvari prédikátor lévén s egyszersmind superintendens a meg nem változtatott Augustana vallást igazán követő atyafiak között. Azoknak utána, midőn a Thurzó familia két ágra szállott volna, Mihály és Ádám atyjok halála után hittől való elszakadásra vonattattanak volna; nagy persecutiót indítottak a religió dolgában. Bruntzik Tóbiás is ez esetben találtatván, prédikátorból lett papot vasra vetvén, áristomban tárta s megsanyargata. Mely dologért az érsek előtt bevádoltatott, bujdosóvá lőn, Kassára szalada. Onnéd visszahivattatván hitre, e világi tiszt-kívánástól indíttatván, hitit elcserélte komájával György (Gergöly) prédikátorral együtt, magának Bruntzik galgóczi harminczadosságot nyere, Gergöly komájának a contraságot. Es ugyan akkorban Pintér Márton elsőben patai, azután nagymathedi iíju prédikátor lévén, helyébűi kiüzettetvén, Bruntzik és Gergely után indula; kit is e világi tisztre való vágyódás izgatván, hitit elcserélvén, nagyobb tisztre nemjuthata, szenczi nótáriusságot nyere. Bruntzik kevés ideig birá galgóczi harminczados tisztet, Gergöly is a contraságot. Amaz nagy nyavalyába esvén, mindenek tőle elidegenedvén, ágyban esék, melyben nem kevés időkig, nagy kín és gyötrelmek közt lévén, magát megismervén, de nem úgy, mint Péter, hanem mint Júdás kétségbe esvén, minden fertelmes cselekedett bűneit kivallá, sokaknak hallására magát testében és lelkében megátkozván, azt kiáltja vala: hogy jönnének el már az ördögök és szaggatnák el testét diribrül-darabra, hogy szabadulhatna a kínokból. A mig szólhata, sokat monda Gergöly komájáról és Pintér Mártonról, jövendőket monda, jajt kiáltván fejekre és maradékokra. Annak utána nyelvét fogaival, meddig elérte, szájából darabokra rágván, kipökdözvén, megnémula, nagy kínokban meghala. Galgóczon szamár temetése Ion.*) Gergöly is úgy vésze el. Pintér meddig viszi, ideje megmutatja. 1. Bruntzik Tóbiásnak, most harminczadosnak, Galgóczon lakosnak, hittől elszakadtnak, Rut apostatának, Plútó prédájának, Lelki gyötrelme ez s öcscse is Júdásnak. 2. Tudjátok ki voltam, hogy Szeredben laktam, Es ott nagy kevélyen magam rá tartottam, Rá tartottam, mivel püspökségben biztam, Kevélyen pompáson én prédikálottam. 3. íme mostan immár én gonoszságimnak, Érzem büntetésit rút álnokságimnak, *) 1637. még élt, a mikor egy tanúvallomásban 47 évesnek és „vitézlő"-nek mondatik. Szerinte is Thurzó Szaniszlóné, Listius Anna kegyetlenkedett Szereden. Tört Tár 1897. 631. és 643. lap. Lásd még Havrán D. Adatok Brunczvik Tóbiás életéhez. Prot. Szemle 1899. 606. 1.