Evangélikus Nevelő 1947-1948

1947. augusztus - Fórum - Gádor András: A vallástanító lelkész existenciális kérdései

9

E. T. II. t.-c. 5. §. 1. bek; „Az egyházközség1 és a missziói egyházközség lelkészén kívül önálló lelkészi tisztséget tölt be a -vallástanító-lelkész, az intézeti, ifjúsági, egyesületi és honvédségi lelkész.”

Micsoda, kicsoda tehát a vallástanító-lelkész? ,

Fenti idézetekből, különösen az (Utolsó idézetből iiyilvánvaló és kétségtelen: önálló lelkész! Önálló lelkészi tisztséget tölt be abban a gyülekezetbe^ amelyben működik. Hangsúlyozzuk tehát, minden ellenkező vélemény és még inkább, mindlen ellenkező magatartással, szemben: nem tanítói, tanárai, hanem lelkészei vagyunk a gyülekezetnek! Hangsúlyozzuk, ezt mindert kötelezettség őszinte vállalásával, melyet a lelkészi jelljeg és tisztség reánk ró, de hangsúlyozzuk, minden jogigényünk bejelentésével, melyet mint a gyülekezet lelkészei méltányosan támaszthatunk!

íme, az első existenciális kérdés itt utal át az existenciális problémák teniiletére. De erről majd a maga helyén Most még vessük fel a 2. existenciális kérdést 1 '

2. Hol és kit szolgál a vallástanító-lelkész és vallástanár?

A, felületes állásfoglaló, amely a vallástanító-lelkészt tanítónak, hittanszakos tanárnak tartja, erre a kérdésre is felületes választ ad: az iskolában szolgál, az ifjúságot,— vagy jobbik esetben — a várost, államot, stb.-t szolgálja.

Igazságmorzsa, vagy inkább látszatigazság van ebben a feleletben is. Tény, hogy a szolgálati hely tanterem; tény, hogy a tanulóifjúságot oktatja, neveli a vallástanító-lelkész; tény, hogy a községet, várost, államot azzal, hogy erkölcsös törvénytisztelő férfiakat és nőket igyekszik számukra nevelni, ha nem is szolgálja, de számukra szolgálatot tesz; mégis, a felületes állásfoglalással szemben a mi feleletünk ez: a vallástanító-lelkész az egyházban, n gtfülekeaetben szóigái!

Hadd idézzem itt a jelenleg érvényes' Tanterv és Utasítás néhány mondatáti . ’/ \

„A vallástanítás az. igehirdetésnek;; az Sgyház janítőtevékenységének egyik módja,” (13. 1.) Hangsúlyozom: o W egyház tanítótevékenysége. Ä v . >

„A vallástanítás csak gyülekezeti vonatkozásiban .gondolható- el (funkcionális nevelés” ((14. L). ~ ’1 ‘ —fT'

„A vallástanító egyházi tanító, Isten igéjének a szolgája, a gyülekezet nevében a Krisztustól rendelt evangéliumi tanítás végzője” (14. 1.).

Az evangélikus vallástanító lelkész tehát a tanteremben, fiatal evangélikusok gyülekezetében, megkereszteltek közösségében szolgál. Mint Isten igéjének a szolgája, a tananyagot tanítva, evangéliumszolgálatot. végez! A katedra alatt ülőket arra neveli, hogy odaüljenek a szószék •alá; a felnőtt gyülekezet számára gyülekezeti tagokat nevel.

A két (1. 2.) kérdésre adott együttes felelet tehát ez: A valládtanítő lelkész, a gyülekezeti (parnchus) lelkész ■ mellett és vele együtt a gyülekezet lelkésze, aki az egyház tanulóifjúsága között, az ifjú keresztyén gyülekezetben az evangélium szolgája; szolgálata, mivel a felnőtt gyülekezet számára nevel, nemcsak ad personam, hanem ad ecclesjiam is existenciális jelentőségű, mert a ma ifjúsága a holnap felnőtt gyülekezete I ,