Evangélikus Nevelő 1947-1948
1947. augusztus - Fórum - Gádor András: A vallástanító lelkész existenciális kérdései
10 Felteszem a kérdést: mindent világosan látva lebecsülhető-e a val- lástanító.lelkészi szolgálat a parochusjelkészi, vagy más lelkészi szolgálat, tál szemben? Ez szónoki kérdés. És ha létezik szónoki felelet, ez csak az lehet: nem becsülhető le. A valóság, hogy úgy mondjam : gyakorlat, azonban ezt feleli: igenis lebecsülhető, sőt le Is becsüljük. Más hát az elmélet és más a gyakorlat! És ezzel rátérünk az existenciális problémákra. II. Existenciális problémák: 1. A vallástanító-lelkész helye a gyülekezetben, helyzete, viszonya a parochus-lelkészhez és másokhoz. Az első (I. 1.) kérdést ezzel zártam, hogy nem tanítók, tanárok vagyunk, hanem lelkészei a gyülekezetnek. Hangsúlyozzuk ezt minden kötelezettség őszinte vállalásával, melyet a lelkészi jelleg és tisztség reánk ró, de hangsúlyozzuk minden jogigényünk bejelentésével, amit mint a gyülekezet lelkészei méltányosan támaszthatunk! Az E. T. V. t.-c. 27. szerint: „A vallástanító lelkész kötelessége a vallástanításnak önálló ellátása a hozzáutalt nevelőintézetekben és iskolákban, a tanulók látogatása és lelki gondozása, ifjúsági istentiszteletek tartása és különösen belmissziói ifjúsági egyesületekben a tanulók vallásos érzületének és egyházias szellemének ápolása. A vallástanító-lelkéisz tartozik résztvenni a templomi szolgálatban, belmissziói és egyéb gyülekezeti munkában.” I iA vallástanító-ldlkész itt megszabott feladatai nemcsak kidomborítják lelkészi jellegét, de ugyanakkor világosan megmutatják, hogy sokkal nagyobb és többelágazású feladata van, mint akármelyik iskola bármelyik más tanárának és nincs kevesebb és jelentéktelenebb, mint bármelyik parochus-lelkésznek, hiszen az u. n. kazuáliák kivételével csaknem mindj azon a területen szolgál, melyen a paróchus-lelkész. Miunkájával, telkélszi szolgálatával tehát benne van a gyülekezetben. Sőt, a szorosan vett hitoktatáson kívül végzett munkája többlet munka, hiszen nem tanít |keve- sehb óraszámban, mint bármelyik u. n. világi tanár. A kötelező 18-20-22 heti órával szemben a heti 28, 30, 36, 40 óraszám sem tartozik a ritkaságok közé! Súlyos megterhelést jelent más tanárokkal szemben még az a körülmény, hogy egy-egy vallástanító-lelkész, főleg nagyvárosban több iskolában tanít, és sokszor ugyanannyi időt kell úton töltenie, egyik iskolából a másikba, harmadikba, az^ötödikbe, mint amennyit tanításával tölt a tanteremben. Az a lehetőség nincs meg igen sokszor, ami megadatott egyházfinak, egyházi tisztviselőnek, tanítónak, tanárnak, parochusnak, mindenkinek, csak neki nem, hogy családjával együtt ebédeljen, sőt, hogy egyáltalán ebédeljen! Vallom és állítom, hogy egyházunk legjobban igénybevett és legnehezebb szolgálatát végző alkalmazottja éppen a vallástanító- és elsősorban a nagyvárosi vallástanító-lelkész. Mi sem volna természetesebb, hogy ezt a sokszori emberfeletti munkát végző lelkésjt valóban, a komoly lelki, sőt a sok lótást-futást, koplalást számba- véve fizikai teljesítményt végző lelkésznek kijáró megbecsülés illesse. Ez azonban néki meg nem adatik. Miért? Talán, mert munkája, a dolog természetéből folyóan, nem feltűnő, reprezentatív, hanem csendes, egymásután!, mindennapi? Talán mert nem a jelen előkelő állású politikai
