Evangélikus Nevelő 1947-1948

1947. augusztus - Evangéliumi neveléstudomány - Groó Gyula: Nevelés és evangélium

5 szigorú fegyelmezés tartsa kezébe az emberbőrből minduntalan kitörni készülő fenevadat. Mit tartunk a nevelőről? Démiurgoszi méltósággal embereket lágy viaszként formáló lélekidomár, bűvösszavú hamelni patkány- fogó, — vagy csak egy szürke fogaskerék a nevelési gépezetben? — Titanizmus gőgje tölti el szívét, — vagy alázat és önfoírálat? Mindenttudó polihisztor-e vagy eljutott az ignoramus et ignora- bimus bölcseségére: tudja, hogy semmit nem tud igazán, mert „rész- szerint való .bennünk az ismeret“. 3). Növendékeinek ura és zsar­noka, vagy barátja és idősebb testvére, aki a több tapasztalat és ismeret jogán és kötelezettségén vállalja a kíVáncsi ifjúság kielé­gítésének szolgálatát? Tekintély, vagy szabadság elve. érvénye­sül-e a nevelésben elsődlegesen ? Mindez ellentéteken, különbözőségeken felül minden nevelés feltétele végül is, az ember többé-kevésbbé nevelhetőségében s így a nevelésben, — sőt esetleg a nevelés mindenhatóságába vetett hit. Az ember nevelhető, — mert természettől fogva jó. Ez az ember­szemlélet áll jószerint minden pedagógia hátterében. A nevelés tartalma: az értékek. A kultúra, amit ismerni érde­mes; az erkölcsi értékek sora, amit élni kell. Persze itt is minden nevelési rendszer 'világnézete szerint állít fel más és más értéke­lési rendet Idealizmus és materializmus, individualizmus és szo­cializmus (kollektivizmus), nacionalizmus és internacionalizmus, vallásosság és szekularizmus a maga módján ismer el s tart kívá­natosnak értékeket nevelése tartalmául. * * * Mi az evangélium? Az evangélium Isten igéje. Isten kijelen­tése az ő igéjében, Isten tulajdon beszéde Jézus Krisztusban. A viva vox evangelii, a Deus ipse loqucus. Az evangélium szemlélete gyökeresen más* mint általában mindenféle emberi szemlélet. Az embert és világát Isten felől, Istennel való összefüggésükben nézi. Mint Isten teremtését, aminek léte alapvetően Isten felől megha­tározott, s annak értelme IstentőL és Istenben, a Jézus Krisztus­ban van.4) Felelőssége Isten előtt való ,s így feltétlen és következ­ményeiben sorsdöntő. Az evangélium értékelésének mértéke nem a tér és az idő, hanem a végtelen és az örökkévaló. Mikor evangéliumról szólunk a törvényre is gondolunk; Isten igéje csak ott örömhír, ahol már meghallották az ítéletet és felette megszomorodtak. Csak azokat lehet megvigasztalni, akik sírnak. A törvény azt mondja, hogy az embert és világát végzetes ka­tasztrófa érte. Rendeltetésének útjáról, amiért teremtetett le­tért, kizökkent. Nem csak olyanformán azonban, mint aki az útról letéved s útbaigazítva egy kis kerülővel mégiscsak célhoz érhet. Hanem úgy, mint mikor egy égitest siklik ki pályájáról s me­teorrá válva égve, bomolva rohan a semmibe. Ha csak valami roppant erő meg neüi állítja s újra be nem fogja értelmes kerin­gésre . kényszerítvén...

Next

/
Oldalképek
Tartalom