Evangélikus Nevelő 1947-1948
1947. november - Szaktárgyaink az Evangélium fényében - Margócsi József: A tanító és növendék személyes kapcsolata
122 mindegyik nevelő körül a csoportosulás, másrészről a különválás. A különböző tanár, tanító egyéniségek körül növendékkörök, gyűrűk fonódnak. Ha tehát ilyen struktúra-megegyezéses alapon nézzük az individuális nevelés lehetőségeit, a következőket kell lehetőség gyanánt kizárnunk, illetőleg megállapítanunk. Ösztönös velünk- született adottságaink alapján egy tanító, vagy tanár sem tud elsődlegesen megfelelő individuális kapcsolatot teremteni valamely osztály, mondjuk harminc különböző növendékével. De tudhat annak az osztálynak hat, vagy hét, a másik osztálynak megint bizonyos kevésszámú növendékéből egy ilyen kört önkéntelenül maga köré vonni. Mivel feldolgozott vizsgálati anyag a megoszlást, szóródást illetően ezen a téren nem áll rendelkezésünkre, a kifejezés számbeli megkötöttségét is kerülni kell. Tehát csupán néhány volna az, aki egy meghatározható összetételű nevelő egyéniség adequát ingereinek leadója, illetőleg válaszadója lehet. Mekkora ennek a körnek a nagysága, azt a kölcsönös szimpátia szabja még. Sugarát legtermészetesebben növelheti ugyanazon osztályba tartozók között is, az ösztönös vonzódásait levetkőzött nevelő, akiben a szeretet kiteljesedett. De ezt a szeretetet, amely minőségileg és indítékaiban is más, mint az ösztönös szeretet, másodlagos fontosságúnak vesszük, (csupán a tárgyalás és nem az értékelés szempontjából) ezért nem részletezzük az ösztönösnek és elsődlegesnek mondott relációk kapcsán. Ez az elgondolás annyira egyszerű, hogy nem is kell rajzolva szemléltetni. Valamely tanítót, nevelőt, tanárt képzeljünk e! a kör középpontjában. Az e pontból induló sugár nagyságát a pedagógus köré elsődlegesen vonzódni tudók száma adja meg. Ha kevesen vannak a belső körhöz tartozók, akkor kisebb, ha többen vannak, akkor nagyobb a sugár. A külső körbe tarto zókat a szeretettel, — önmaga szimpátiájának és antipátiájának legyőzésével — magához vonzottak adják. Hogy az ifjúban milyen erővel lép fel a társkeresés vágya, az mindenki előtt ismeretes. Spranger szerint személyes és teljes összeköttetésre vágyik az ifjú. Nem is tud egy túlságosan nagy közösség tagja lenni. Ezért jelent problémát az osztályba, mint közösségbe való tartozás. Egyéni vágyai összeütköznek az osztályszellemmel, mert ez éppen nem tűri a megkülönböztetést és kiválasztást. Itt bontakozik ki előttünk a következő probléma: Hogyan tudja egy nevelő diákjainak nemcsak tudományszomját, hanem emberségének érzelmi, akarati és ösztönéletéből fakadó igényeit kielégíteni úgy, hogy sem az egyes, sem a közösség meg ne károsodjék? Nem hiszem, hogy az eddigiek alapján bárki is azt gondolhatná, hogy helyeslem a „kedvenccel“ szembeni megkülönböz
