Kis János: Luther' Kis katekhizmusának magyarázatja. – 2. kiadás – Pest 1833.

Cri 22. Vallyon tehát ezen bölts Teremtő eggyszer'smifid d jóságban is tükélleles-e ? Igenis; úgy réndelt-el'mindént, hogy minden élő tefcmtniériy élhessen, és éleiének az őmódja szerént örülhessen. Zsolt. 104, 24. Melly nagyok a' te íselekedetid, Uram! Mindeneket bölísen teremtettél; bétölt a' föld a' te gazdagságúi d.al. i:>. Miből látjuk azt, hogy minden teremtmény örül az ö eletének % Abból, mivelhogy mindenik szereti az életet és a

3 haláltól irtózik. 24. Ugy de voltak olly an emberek, kik életeket megátkozták , vagy épen magokat attól megfosztották? Ezek vagy beteg, vagy kétségbe esett, vagy máskép szerenísétfen emberek voltak, és ollyanok , a' kik méltók szánakozásunkra. 25. Mindennek, cC mi élű, meg kell halni; hogyan rendelhette ezt a jóságos Teremtő ? A' halál is bölts rendelése az Istennek. Eggyik nemzetség helyet ád a' másiknak, és igy sokan örülhetnék eggymás után az életnek. Sir. 14, 18—26. Sir. 41, 5—7. Ne félj a' halálnak Ítéletétől: emlékezzél meg azokról, a' kik előtted voltának, és a' kik utánnad menendők : mert aZ ítélet minden testre az Úrtól vettetett. Miért tartanál ellen abban a* mi tetszik az Istennek ? akár tiz akár száz akár ezer esztendős légy; Az életnek semmi mentsége nintsen a' koporsó ellen. 26. Ugy de olly sok szerentsétlenség van cC földöny hogyan engedhette vagy rendelhette azt az Isten? Sokat, a' mit mi fájdalomnak és rossznak nevezünk , magunk okozunk magunknak; az a

1 mit magunk nem okozunk, szükséges és javunkra válik.