Kis János: Luther' Kis katekhizmusának magyarázatja. – 2. kiadás – Pest 1833.

115 76. Menthetjük-e magunkat valaha azzal, hogy ac ördög tsdbitott el a' rosszra bennünket ? Nem; mert kötelességünk lett volna a' kisértetnek ellene állani 's a' bűnre való alkalmatosságot kerülni. Jak. 4, 7. Álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. 77. Kik által történnek tehát a' kisértetek , vagy kik által vitetünk kísértetbe ? A' rossz emberek és mi magunk által. 7 8. Miképen tsábitja el az ember maga magát ? Iía rossz gondolatokat táplál magában, 's a' rosszra való alkalmatosságot keresi, vagy ha a' bűnt tsekélységnek tartja és azzal játszik. Ollyankor 's az által kitsiny kezdet« bői felette nehéz kisértetek lehetnek. 79. Mitől kell tehát leginkább őrizkednünk P A' bűnnek elkezdésétől, ha eggyszer elkezdünk vétkezni, a' bűnnek folyamatja és kimenetele nints többé hatalmunkban, 's többnyire igen gyászos szokott lenni; mert a' kitsiny vétek is könnyen gonoszsággá lehet* Sir. 21, 2. Mint a' kígyótól, eltávozzál a* bűntől; mert ha hozzájárulsz, megmar tégedet. 80. Ä! szomorúságba' s bánatba való elmerülés rosszra való kisértet-e ? Igenis az; mert a' szomorúság és a' buslakodás Isten ellen való zugolódásra, magunkkal és másokkal meg nem elégedésre tsábítanak, 's utóbb kétségbe esést is okozhatnak. 81. Miképen kerülhetjük el a? buslakodásból és szomorúságból származó kísértetet ? IIa egésségünkre vigyázunk 's a* szomorú gondolatokba el nem merülünk; ha továbbá ollyan dolgokat nem feszegetünk, a'mellyek minket nem illetnek, vagy értelmünket 8 *