Kis János: A' vallástalanságról, 's a' vallásbéli buzgóság' meghidegedésének okairól különösen a' protestansok között. Sopron 1815.

*0I lás számtalanokra nézve ollyan levegői épületté vált, mellyben senki nem lakhatott, 's az élet szélvészéi *s fergetegei ellen oltalmat nem találhatott. A' mit már Bahrdt javasolt vala,, hogy tsak morált kell prédikálni, 's a' dogmákat hitágazatjait tsak ritkán kell megilletni; az most az ifjabb Tanítóknál uralkodó szo» kássá leve. A' kételkedésre való hajlandóság, vagy sokszor tsak a' kételkedés' és megvilágosodottnak- látszás' viszketegsége arra vette Őket, hogy az addig bévett hitbéü tzikkelyekBek nagy részét elvetették, 's ugyan azért predikátzióikban azokról, vagy soha sem, vagy olly {ritkán szollottak, a' mint tsak lehetett. Az erkölts tudomány, még pedig sokszor az Oskola' szavaival előadott száraz erköltsitudomány, egészen kizárta sok templomokból a' vallásnak valóságos lelkét, melly a' hit - éserköltstudományt magában olly szorosan egyesi* ti. Sok hallgatók testig leikig elunták hallgatni a' szünet nélkül való és sokszor egészen száraz 's velötlen moralizálást , 's kimaradtak a' templomból. A' kik még bejártak, azoknál is kitsinyenként megkellett fagyni a' buzgóságnak , minthogy semmi nem hevítette. „Nem épít bennünketezt mondották, és nem ok nélkül mondották. A' legmesterségesebb ékesszóllás sem pótolhatja ki a' Vallás lelkének távollétét j a' puszta moralizálás az emberek* leg.