Kis János: A' vallástalanságról, 's a' vallásbéli buzgóság' meghidegedésének okairól különösen a' protestansok között. Sopron 1815.

29 meg nem állhat. Az élet' terhei» bajiai, nyomnrúságai, 's különösen a* sors nehéz tsapásai alatt magasan felemelkedő lélek 's a' baj. noki állhatatossággal 's mindent feláldozni kész szíves szeretettel öszve kaptsolt szent élet: — tsak ez bízonyíthatja-meg némünéműképen, legalább ez teheti nagy mértékben hihetővé a' valóságos vallás • szeretésnek létét, de tsak azoknak, a' kik azt közelről 's figyelmetesen visgálhatják. De melly kevesen tehették 's tehetik a/ illyen visgálást illendő közelségről 's il. lendő figyelemmel? Még a' magunk idejebélieket js nehéz így megvisgálni: mennyivel inkább a' más idő-'s országbélieket. Az emberek' nagy részére nézve nintsen, a' mint már feliyebb láttuk, a' vallás-szeretésnek jobb esmértető jele, mint az Isteni tiszteletnek gyakorlása. A' polgári társaságban elmúl, hatatlanul kell valami esmértető jel, a'minél fogva valakit vallás-szeretőnek, Vagy vallás-szeretetlennek tarthatunk. Arranézve minthogy jobbat nem találunk' ezen esmértető jellel kell élnünk, a' melly magában azon tzélra elégséges is. E' sze. rént a' társaságbéli életnek minden eseteiben, 's egyben függéseiben, az. a'ki az Isteni tiszteletet állhatatossan gyakorollya, vallás.szeretőnek vétetik mind addig, mig valameliy vallástalan vagy erköltstelen tselekedete által ellenkezőt nem bizonyít. De ha ezeíi esmértető jel az említeti tzélra eiégséges is, A* valóságos vallás-szeretésnek jelen.