Kis János: A' vallástalanságról, 's a' vallásbéli buzgóság' meghidegedésének okairól különösen a' protestansok között. Sopron 1815.

3° lenlétét tökélletesen meg nem bizonyíthatja: Mindenkor kérdés marad, vallyon az, a' kit mint polgárt, minthogy külsökép' a

1 vallást tiszteli, a' vallást-szerető polgárok közzé kell számlálni, belsőképen is vallás - szerető - e és illendő mértékben az-e? mert gyakorolhatja valaki az Isteni tiszteletet, ha a' Vallást igazán nem szereti is, valamint hogy más felől igazán szeretheti a* Vallást, az ollyan is, a' ki valamelly fontos akadályok miatt a' közönséges Isteni tisztelet' gyakorlását elmúlatja. Azok a' kik azt állítják, hogy hajdan, a® valóságos vallás' szeretés jobban el vólt terjedve, egy esmértető jelet sem tudnak elő hozni, melly az Ő állításokat kétségen kiviil tenné. — Fa hajdan a' közönséges Isteni tiszteletet többen 's jobban örvendették: ki tudhatja hányan lehettek ollyanok, a' kik azt nem tiszta vallásszeretésből, hanem újság' kívánásból, vakbúz. góságból, tsupa szokásból, 's más a* féle okokhói tselekedték. Ha hajdan a' Vallás többszer volt a' beszélgetéseknek, könyveknek, 's heves vetekedéseknek is tárgya, ha többen 's tüzesebben láttattak pártját fogni, mint most: ki nem tudja, hogy ezt a' buzgó rész vételt sokszor nem a' tiszta vallás-szeretés hanem egészen más indító okok szülték: majd az addig úralkodó , 's uralkodásával vissza élő felekezet eilen való gyűlölség, majd a' gyermek korban könyv nél'kül megtanult, de a' szívet hidegen hagyó állitá-