Kis János: A' vallástalanságról, 's a' vallásbéli buzgóság' meghidegedésének okairól különösen a' protestansok között. Sopron 1815.

I? lommal, ha Ök vagy soha sem, vagy felettq ritkán jelennek-meg a' közönséges Illeni tiszteleten? Lehet-e az általok végbe-menö esküttetésnek kivání foganatja és ereje, ha az esküvőnek azt kell gyanítani, hogy azok min* dent, valami a'valláshoz tartozik, tsupa tzere* moniának tartanak? De ha tisztviselők nem vagyunk is; mi módon adhatnak máfok tökéletes hitelt szavainknak, ha kételkednek, ha van-e Vallásunk vagy nints? Nem elmúlhatatlan dolog-e , hogy ez által a' költsönös bizodalom napról napra jobban elenyészik, 's azok a* kötelek , mellyek az embereket és polgárokat egymáshoz kaptsolják kitsinyenként szentségeket 's utóbb minden erejeket elvesztik? — Tsak a* moítani idők' tapasztalásait szükséges visgálnunk, ha ezen igazságokat által látni akarjuk. Oh vajha mindenek illendőd figyelemmel vi'sgálnák! Videant principes, ne quid detrimenti respublica capiatl Azonban ez által épen nem azt akarjuk, mondani, mintha a' Vallás eránt való buzgóságot erőszakos eszközök által kellene terjeszteni. Az igaz Vallás nem esméri az erőszaktevéit, gyűlöli az ollyan képmutatókat, a* kik néki tsak azért mutatnak külső tiszteletet, hogy a'vallás szeretés' paláftja alatt rossz szándékaikat annál könnyebben véghez vihessék. Tsak a' közönséges Ifteni tisztelet'elmulatásából elnmlhatatlanúl következő károkat akarjuk megB