Kis János: A' vallástalanságról, 's a' vallásbéli buzgóság' meghidegedésének okairól különösen a' protestansok között. Sopron 1815.

II mutatni, a' nélkül hogy meghatároznánk, ha vallyon ezen elmúlatás a* vallás' megvetéséböl Í'zárm3zik- e vagy nem. Tsak az oilyanokhoz szóllunk , a' kik a' külső Iíteni tisztelet eránt való hidegség mellett szívekben a' valláíl még tisztelik, 's azokat intjük , hogy a' belsővel együtt a' külsőt is egyesítsék. A' másik rendbeliekre nézve igy kellene az intéft alkalmaztatni: tanuljátok elébb a' Vallás' betses voltát megesmérni, legyetek egéfzen más emberekké, 's azután egyesítfétek magatokat a' közönféges Ifteni tifzteleten külíőképen is a* Vallás' tifzteloivel. A' vallás-szeretésnek harmadik és elmúlhatatlanúl szükséges része az, hogy a' szívet is nemesíti, 's mind a

1 virtust, mind a'boldogságot előmozdítja, 's magát a' gondolkozás' és tselekedés' minden módjában kimutatja. A' Vallás nem tsak az értelemnek ád foglalatosságot, hanem a* szívnek is, 's ebben van íigy szólván legméllyebb gyökere. A' vallás, szerető léhát az Örökkévalót és a' véghetetlent nem tsak értelmével gondolja, hanem an. íiak jelenlétét is egész szívében érzi, 's az által egészen új életre elevenítetik és buzdítatik , melly szerint minden gondolatjai és érzései az Istenre tzéloznak, életének minden történeteiben annak munkáját fzemléli. Ha a' tudós vi'sgálás az erkölts-tudományt '£, a' vallást még olly gondosan megkülömböz. teti