Kis János: A' vallástalanságról, 's a' vallásbéli buzgóság' meghidegedésének okairól különösen a' protestansok között. Sopron 1815.

II állítáfokat hifzen. Ezen Gyülekezet' tagjai idővel ugy megfzaporodhatnak, hogy valamelly Orfzágnak tsak nem minden lakofai ahoz tar tozhatnak. Az efféle társaság vagy Gyülekezet nem állhat meg vagy nem maradhat fokáig fenn, ha tagjai ottan ottan Gvüléfeket nem tartanak, 's azokban az áhítatolTágnak külömbféle közös gyakorlásai által egybeköttetéseket szorofabbá nem teszik. Hasonlóképpen megfziinnék akármelly Vallásnak is uralkodása, ha a' külső líteni tifztelet által annak törvényei nem hirdettetnének 's az Ifienség, belső tifztelete elő nem mozdíttatnék. Vallyon szükséges tulajdonsága-e a' Vallás- szerető embernek a* külső líteni tifztelet gyakorlása ? Ha az embert fsak magában minden egyébb emberekkel való egybenfiiggés nélkül gondoljuk ; akkor a' Vállas tőle tsak hitet, meggyőzödéft, Iflen eránt való belső tiszteletfct, fzeretetet 's bizodalmat kíván, 's akkor a' kiben ezek megvolnának, már vallás - szerető lehetne; akár nyilatkoztatná - ki ezen érzéseit külsőképen akár sem , akár gyakorlana külső Illeni tiszteletet akár fem. f De van-e valaki a' világon, a' ki egyebekkel egyben nem függene? Már a tapasztalás ls mutatja, hogy az emberek egymáfért vágynak teremtve 's a* kötelefíeg szüntelen serkenti