Kis János: A' vallástalanságról, 's a' vallásbéli buzgóság' meghidegedésének okairól különösen a' protestansok között. Sopron 1815.
30 kenlíöket, hogy egymás javát, még pedig egymásnak netsak világi javát, hanem belső tÖIcélleteflegétis eszközölni törekedjenek. Ha már a* Vallás a* tökéUetefiegte fegítő eszközök között elfő helyet érdemel, tagadhatatlanul köteleíTége minden kegyes és jó embernek egész erejéből annak előmozdításán munkálkodni; a* minthogy minden Vallás-fzerető ember természete fzerént is vonattatik arra, hogy mennél többeket vallás ízeretőkké tehelTen. Mi módon történhetik ez pedig másképen, legalább jobban és hatható* fabban, mint ugy, ha többekkel együtt magát ofzvekaptfolja az Ifteni tiszteletnek gyakorlására? Az által a' Vallás eránt való tifzteletéfc 's fzeretetét legnyilvánságosabban megbizonyít, ja 's máfokban is hafonló tifzteletet és fzeretetet gerjeszt, kivált ha vagy külfő állapatjáért, vagy jeles tulajdonfágaiért nagy tekéntetben vagyon. De a vallás - fzerető embernek külömben magára nézve is fzükféges a' külfő Iíteni tifztelet gyakorlása; mert fzükfége van a* vallásbéli esméretekben és a* tifzta erköltsben való gyarapodásra. A* Vallás • fzeretés valamint akarmelly egyébb erköltíi tulajdonság fólia fem egéfzen tökéletes; fzüntelen kell benne gyarapodni , a' ki megállapodik , nem fokára víffza hanyatlik a' vallásbéli hidegfégbe. Min. den efzközökkel kell a. 1 vallás, fzeretőnek élni, . a* mellyekkel buzgófágát elő ; lehet mozdítani« Hafznos e' végre a' magános elpiélkedés, olva,* sás?
