Torkos András (ford.):: A' mi Urunk Jesus Kristusnak Uj Testamentoma. Wittembergában [Pozsony] 1736.

Evangyélioma. yii 32. Es azok mondának egymás között: nem gerjedez vaiae a

1 mi szivünk mi bennünk, mikor az júton velünk beszélgete, és mikor magyarázá né. fkünk az Írásokat ? 3;. Es azok azon órában felkelvén, megtérének nerusálembe

3 és találák a' tizenegyet, egybe gyülr vén azokkal együtt, a' kik ö vélek valának. 34. A' kik is mondának: hogy azUR bizonnyal [ feltámadott, és Simonnak megjelent. 35. Ezek is megbeszélték, mellyek az úton tör1 térítenek, és miképen megesmértetett ö tölök a" [ kenyét-szegésen.] Húsvét keddre való Evangyél, 36. Mikor pedig még ezeket beszéllenék, Iéfus ö maga középen ö kozöttök megálla, és monda nékiek: békeíség tinékrek. 37. Azok pedig megijedének, és félelem fogá-el őket; mert azt vélik vaia, hogy lelket látnának. 38. Es monda nékiek: miért háborodtatok meg, és miért emelkednek gondolatok a' ti fziveitekben. 39. Nézzétek az én kezeimet, és lábaimat; mert én vagyok; tapogafsatok-megengemer

5ésláísátok; mert a

1 léleknek nintsen husa és tsontja

5 a

1 mint látjátok, hogy nékem vagyon. 40. Es ezeket mondván : megmutatá nékiek kezeit és lábait. 41. De mikor még néni hinnének az örömnek miatta, és tsudálkoznának,monda nékiek: vagyon-e itt valami ennetek való. 42. Azok pedig tevének eleibe egy darab sült halat, és lépes mézet. 43. Es azoknak láttokra vévén,es^ik vaia. 44>