Kertész Botond: Evangélium és szabadság. Az evangélikus egyház Magyarországon 1848-49-ben. Budapest 2002. (Societas et ecclesia 5.)
5. EVANGÉLIKUSOK A SZABADSÁGHARCBAN
magatartása miatti rövidebb-hosszabb fogságot. Közéjük tartozott az aszódi lelkészválasztási ügy kapcsán már említett Melczer János is. 1802-ben született a Zólyom megyei Osztrulkán, ahol apja volt a tanító. Iskoláit Selmecbányán, majd Pozsonyban végezte. Néhány év nevelősködés után, 1825-ben a bécsi teológiára ment tanulni, mivel ekkor a külföldi egyetemek látogatása tilos volt a protestánsok számára. A lelkészvizsga után először Belujára (Hont megye), majd 1831-ben Rákoskeresztúrra került lelkésznek. Iskoláiban korán kitűnt tehetsége a latin nyelv iránt. Bécsi tanulása idején saját latin versével köszöntötte az intézetet meglátogató I. Ferenc császárt. Később több latin nyelvű költeménye is megjelent nyomtatásban, egyházi szempontból érdekesek Zay Károly egyetemes felügyelőhöz, illetve Szeberényi János püspökhöz írt latin nyelvű ódái. 344 1848-ban lelkesen üdvözölte a forradalom vívmányait. Legnagyobb fia tüzérként állt be a honvédseregbe, és Scwechatnál életét veszítette. Parókiáján szívesen fogadta az átvonuló honvédcsapatok tisztjeit. Az isaszegi csata idején a sebesült honvédeket kötözték a parókia épületében családja, és a gyülekezet tagjai, köztük Stromszky Károlyt, a dunáninneni egyházkerület püspökének, Stromszky Sámuelnek a fiát. 345 Mindeközben sokat kellett küzdenie gyülekezete császárpárti tagjaival, amint írta: „megrögzött feketesárga hallgatóim által majd martyrjává lettem hazafiságomnak." 346 Buda ostromakor újabb csapás érte. Öccsének, Melczer Lajos pesti evangélikus gimnáziumi tanárnak a házát Hentzi egyik bombája eltalálta 1849. május 5-re virradó éjjel, és Melczer János ott tartózkodó fiát olyan súlyosan megsebesítette, hogy annak előbb egyik, majd mindkét lábát tőből kellett amputálni. Ali éves fiú két héttel azelőtt még huszárok életét mentette meg, amikor az isaszegi csata után Rákoskeresztúrra bevonuló császári csapat érkezésére idejében figyelmeztette őket. Melczer fia sebesülése feletti elkeseredésében kemény hangú cikket írt a radikális Márczius Tizenötödikében, amelyben megrázó szavakkal tolmácsolta fájdalmát: r£zülék, emberbarátok, hazafiak, akik tudjátok, milly iszonyatos látvány, egy különben testileg és lelkileg kitüntetett, virgoncz, életörült és életrevaló, olly hirtelen megnyomorodott egylábú (kiemelés az eredetiben) emberi alakká lett ifjúnak állapota, szánjátok őt; ti pedig győzedelmes harczosok, vitézek és hősök, kivált ti, a kik Rákos-Keresztúron lévén, őt mint határtalan buzgósága hazafit, a zsarnok osztrák ellenében egykori kis Hannibálhoz hasonlót ismertétek, bosszuljátok meg az ő leírhatatlan szenvedéseit, s ha kilábol, egész élete hosszán tartandó nyomorúságát, az azt okozott barbárokon és gyilkosokon!" 347 Egy szemtanú visszaemlékezéseiben így írt Melczer fiának sebesüléséről: ,y4s apja (keresztúri evangélikus lelkész) és neje majd megőrültek fájdalmukban!"** m Sz. Kiss Károly, Kálmán Farkas, Bicrbrunner Gusztáv (szerk.): Új magyar Athenas. Bp. 1882. 280-281. p. (továbbiakban: ÚMA) 345 Ottlyk Ernő: Hűség Istenhez és népünkhöz egyházunk történelme során. Bp. 1965. 254-255. p. (továbbiakban: Ottlyk) J * Márczius Tizenötödike 1849/15. 1849. május 7. 60. p. 347 Uo. í48 Kánya Emília: Reges régi időkről. Bp. 1998. 108. p.
