Kertész Botond: Evangélium és szabadság. Az evangélikus egyház Magyarországon 1848-49-ben. Budapest 2002. (Societas et ecclesia 5.)
5. EVANGÉLIKUSOK A SZABADSÁGHARCBAN
A kétszeres gyász ellenére Melczer nem tört meg, és nem fordult szembe a szabadságharccal. A Függetlenségi Nyilatkozatot ünnepélyesen kihirdette gyülekezetében, ahol beszédében hálát adott Istennek, hogy Kossuth Lajossal ajándékozta meg a hazát, és ő általa felvirrasztotta a függetlenség és szabadság reggelét. 349 A szabadságharc után, viszonylag későn, 1852 tavaszán a hadbíróság elítélte. Az ítélet szerint bűnösnek találtatott abban, hogy a Függetlenségi Nyilatkozatot, és a kormány más rendeleteit a szószékről kihirdette, és más községi gyűléseken is többször tartott „forradalmi izgató" beszédeket. Híveit ezzel lázadásra, a felkelő seregek támogatására, az osztrák és orosz seregek elleni fegyveres ellenállásra biztatta, így lelkészi mivoltával visszaélve, a községet helytelen irányba befolyásolta. Külön vádpontként szerepelt már említett, és idézett cikke a Márczius Tizenötödikében, amelyben a császári sereget szidalmazta. Ezért a haditörvényszék halálra ítélte, amelyet legfelsőbb kegyelem folytán hat évi várfogságra változtatott. Végül két évet kellett raboskodni Josefstadtban, de szabadulása után még nem térhetett vissza parókiájára. Ujabb két év elteltével, Prónay Albert volt felügyelő közbenjárására 1856tól lehetett ismét lelkész Rákoskeresztúron. 350 Nemcsak börtönbüntetést kellett elszenvedni egyes lelkészeknek, hanem vértanúja is volt az evangélikus egyháznak a forradalom és szabadságharc után. Rázga Pál pozsonyi lelkész egyike volt a megtorlás első áldozatainak. Még a világosi fegyverletétel előtt, 1849. június 27-én végezték ki. Rázga Pál 1798-ban született a Pozsony megyei Bazinban, polgári családban. Iskoláit Modorban kezdte, majd Pozsonyban fejezte be. Ezután a karinthiai Blankenbergbe ment tanítónak, majd az itt keresett pénzén a bécsi teológiai intézetben tanult. 1823-ban szentelték lelkésszé, négy évig a szintén Karintiában fekvő Trbesingbe, ezt követően pedig 1827-ben a szomszédos Zlamba került lelkésznek. Gyülekezeteinek nemcsak lelkésze, hanem egyszemélyben orvosa is volt. Mindkét helyen templomot épített, Rázga Pál Ottlyk 255. p. ÚMA 281. p.