Kertész Botond: Evangélium és szabadság. Az evangélikus egyház Magyarországon 1848-49-ben. Budapest 2002. (Societas et ecclesia 5.)
2. ÁLLAM ÉS EVANGÉLIKUS EGYHÁZ KAPCSOLATA 1848-49-BEN
testáns egyházkerület (református, unitárius és a szász evangélikus) is meghívást kapott. 104 Ebben a rendeletben szerepelt a „reform" kifejezés, amelynek használatát Székács József kifogásolta, mint arra már korábban utaltam. Június-július folyamán a tiszai egyházkerület kivételével lezajlottak az évi rendes közgyűlések, amelyeken foglalkoztak a miniszteri értekezlet előkészítésével is. A tiszai kerület közgyűlése azért halasztódott szeptemberig, mert a kerületnek Jozeffy Pál halála (1848. március 29.) miatt sem püspöke nem volt, sem pedig felügyelője, miután Fabriczy Sámuel lemondott hivataláról a VKM-be való kinevezése után, 1848. április 24-én. 105 A dunántúli kerület június 14-én, Győrben tartotta meg közgyűlését, és úgy döntött, hogy küldötteit maga választja meg, majd általános utasítást dolgoz ki számukra. A kerület mindenek előtt üdvözölte a 20. tc. megalkotását és köszönetet mondott érte az országgyűlésnek. Elismerték a királynak az egyház ügyeibe való, a minisztériumon keresztül gyakorolt „legfelsőbb betekintési jogát'\ azonban ragaszkodtak eddigi jogaik gyakorlásához is, amelyeket elsősorban az 1790/26. tc. alapján élveztek a tökéletes egyenlőség és viszonosság jegyében. Az anyagi támogatás mértékét nem határozták meg, csak azt kérték, hogy a többi felekezethez képest arányosan és egyenlően részesüljenek belőle. Az iskolák a nemzet tulajdonát képezik, de kapcsolódó jogaikat változatlanul fenntartották. Véleményük szerint az egyetemes közgyűlés lett volna jogosult követeket küldeni az értekezletre, de az egyetemes felügyelő és a miniszter kérésének engedve, az ügy fontosságára való tekintettel külön választottak 12 követet, hat világi és hat egyházi személyt, többek között Haubner Máté szuperintendenst, Vidos József kerületi felügyelőt, August Wimmer felsőlövői lelkészt, akinek 1848-as szerepéről lentebb még lesz szó, és Hetyésy Lászlót, az akkor forrongó líceumi diákság által is elismert soproni professzort. Elhatározták, hogy az értekezlet után újabb közgyűlést fognak tartani Pápán, illetve megbízták a küldötteket azzal, hogy a soproni diákság által felvetett kérdéseket, melyekről a későbbiekben fogunk beszámolni, képviseljék az értekezleten. Az iskolai és gyülekezeti kérdőívek szükséges példányszámban való kinyomtatását határozták el a kerület költségén. Kitöltésüket az esperesekre, illetve megbízottaikra bízták. 106 A kerület tehát csak egy nagyon korlátozott állami ellenőrzést, „betekintést" fogadott el a minisztérium részéről. Az „egyenlőség és viszonosság" megemlítése az 1790/26. tc. kapcsán burkoltan a katolikus egyház részére is a protestánshoz hasonló autonómiát javasolt. Noha az 1790-es törvényre való hivatkozás magába foglalta az iskolai autonómiát is, az utasítás jónak látta ezt külön is hangsúlyozni, tudva, hogy nem mindenki számára lesz egyértelmű, hogy az iskolai autonómiát éppoly sarkalatos jognak tekintik, mint az egyházit. Tette ezt a kerület annak ellenére, hogy mint láttuk, éppen a dunántúli szuperintendens, Haubner Máté foglalt leghatározottabPEIL 1848/ 30. júl. 30. 897. p. Balogh-Gergcly 118-119. p. EOL Archívum Generalis Ecclesiae (továbbiakban: AGE) IH.a 5;8, illetve Dunántúl Fasc. 37, 11.1
