Kertész Botond: Evangélium és szabadság. Az evangélikus egyház Magyarországon 1848-49-ben. Budapest 2002. (Societas et ecclesia 5.)

2. ÁLLAM ÉS EVANGÉLIKUS EGYHÁZ KAPCSOLATA 1848-49-BEN

ban állást a PEIL-ben az iskolák állami kezelése és fenntartása mellett. Figyelemre méltó az értekezletre küldött követek nagy száma, hiszen éppen a dunántúli kerület volt az, amelyik a korábbi években legkevésbé tartotta fontosnak az egyetemes konventeken való részvételt és több alkalommal nem is képviseltette magát. A dunáninneni kerület június 27-én tartotta közgyűlését Pozsonyban. Itt a kerületi felügyelő, Jeszenák János üdvözölte az áprilisi törvényeket és kijelentette, hogy a 20. tc-ért a protestantizmus hálával tartozik a magyar nemzetiségnek, azaz a magyarságnak is. Ez utóbbi hangsúlyozását valószínűleg a szlovák többség miatt tartotta fontosnak a felügyelő. Meghatározta az értekezlet irányelveit is. Először a házassági jog és a gyermekek vallásának megállapítását követelte a teljes viszonosság alapján. A válások tárgyalását utalják polgári bíróságok hatáskörébe. Az államsegélyt nem szabad elfogadni, ha ennek az az ára, hogy az egyházi alapítványok állami kezelésbe kerülnek át. Az alapítványokat meghatározott céllal hozták létre alapítóik, ezek megváltoztatása hátrányosan befolyásolná a jövőbeni adakozási kedvet. A községi pénzalapok központosítása igazságtalan újraelosztáshoz vezethet a helyi viszonyok ismeretének hiányában. Az alapítványok elvétele teljesen kiszolgáltatja az egyházat az államnak, és ezzel veszélyezteti anyagi biztonságát. A meglévő alapítványokat a minisztérium ellenőrizze és az államsegély ezek jövedelmét egészítse ki. Az egyház iskolai és közigazgatási autonómiája a továbbiakban is maradjon meg. Ugyancsak az államsegélynek kell pótolnia az eltörlendő stólát. A tanítóképzőket az állam tartsa fenn, a hitoktatást a lelkészek végezzék és legyenek vasárnapi iskolák. Az értekezletre küldendő követekről úgy határoztak, hogy a kerületi felügyelőn és a szuperintendensen kívül minden egyházmegye küldjön két-két világi, illetve egyházi képviselőt. Az iskolai és gyülekezeti kérdőívek kiküldését és kitöltését is elhatározták.'"

7 A kerület külön javaslatot is eljuttatott az egyetemes közgyűléshez, amelyben a fentieken kívül azt indítványozták, hogy az egyházszervezet reformját halasszák a következő országgyűlés utánra. Szorgalmazták az iskolarendszer mielőbbi megreformálását, a tanítók nagyobb anyagi megbecsülését és megfelelő iskolák felépítését is, hiszen a nép csak a megfelelő műveltség megszerzése után tud helyesen élni most kapott jogaival.

108 A kerület javaslatának súlypontja egyrészt a reformkori országgyűléseken a vegyes házasságok ügyében elért eredmények kiteljesítésén, másrészt pedig a gazdasági autonómia megőrzésén volt. A miniszteri rendeletnek megfelelően egészen konkrét javaslatokat fogalmaztak meg az államsegély elosztásának elveiről, de az autonómia kedvéért hajlandók lettek volna erről lemondani, mert a rendszer stabilitását illető kétségeik nem oszlottak el teljesen. Az oktatás reformját is szükségesnek vélték, de az iskolák gazdasági autonómiája mellett határozottan kiálltak, hiszen az említett alapítványok egy része oktatási célokat szolgált. EOL AGE Ill.a 5;7. EOL AGEIII.a 5;12.