Kertész Botond: Evangélium és szabadság. Az evangélikus egyház Magyarországon 1848-49-ben. Budapest 2002. (Societas et ecclesia 5.)
2. ÁLLAM ÉS EVANGÉLIKUS EGYHÁZ KAPCSOLATA 1848-49-BEN
A fentebb már idézett, talán Zay Károly által írt cikk az oktatást is az állam kizárólagos feladatának tekintette. A felekezeti iskolákat - nemcsak a népiskolákat „status in statu"-nak tekintette, amelyek megbontják a nemzet egységét." A már szintén idézett Ballagi Mór az egyházak iskolai autonómiája mellett állt ki és két tanulmányban közölte reformjavaslatait. A földműves, a polgári-kereskedelmi, illetve az értelmiségi képzést ellátó humán iskolák szétválasztását javasolta a középfoktól kezdődően. Az óvodákban és az elemi iskolákban tervezett minden társadalmi réteg számára közös képzést, hogy a nemzeti műveltség közös alapjait minden társadalmi osztály együttesen sajátítsa el. Az elemi iskolák feladata elsősorban a hazafias nevelés, másodsorban a mindenki számára fontos alapismeretek; olvasás, írás, számolás és éneklés elsajátítása. A népiskola utáni, iskolán kívüli népnevelést nagyon fontosnak tartotta, és a lelkészekre bízta, ebben látva az egyház jövőjét, mondván: „mind az egyház, mind a nép érdekében az egyháznak a mennyből a földre kell alászállnia, hogy hathasson." Ballagi Mór gondolkodásában tehát jól megfért egymás mellett az egyház teljes, egyházi és iskolai autonómiájának gondolata azzal, hogy ez az autonómia ne elzártságot, hanem nyitottságot jelentsen a társadalom aktuális problémái felé. A különböző társadalmi rétegeket közösen nevelő népiskolákat meghagyta felekezetinek, hogy a „jezsuitizmus" véletlenül se szivároghasson be falai közé. A főiskolákat viszont felekezeten felülieknek tervezte, de a kötelező tanrendszer bevezetését nem javasolta a minisztériumnak. Szerinte ugyanis az egység a minőség rovására menne a főiskolákban. Az iskolák ellenőrzésének javítására szorosabb tankerületi hálózatot tervezett kiépíteni. Az iskolahálózat arányosítását is engedhetetlenül szükségesnek tartotta. 92 Ballagi tehát nem bízott az állam erejében, hogy a protestáns értékeket meg tudja védeni a felekezetileg közös népiskolákban is, a tudomány haladása érdekében azonban hasznosnak tartotta, ha a főiskolák felül emelkednek a vallási különbségeken. Figyelemre méltó, hogy mély, liberális meggyőződése ellenére kevés bizalommal élt az állam iránt, és a protestáns egyházak ügyeinek megnyugtató intézése érdekében az autonómia mellett állt ki. Jakabfalvy András korábban már idézett cikke megvilágította, hogy miért bízott a korabeli protestáns közvélemény egy része jobban az államban, mint saját egyházában. A tanulmány egyébként az iskolák autonómiáját védte, mondván, hogy nem mindig Eötvös formátumú személyiség lesz a kultuszminiszter, aki garantálta, hogy a közös iskolák a haladás ügyét fogják szolgálni. A cikkíró külön katolikus törvényt ajánlott, hogy ezzel a katolikus egyház túlzott befolyását, diktatórikus rendszerét és a pápától való függését megtörjék." Ifj. Sztehlo János is éles különbPEIL, 1848/43. aug. 27. 1120-1122. p. PEIL 1848 / 25. 30. jún. 18., júl. 13. 790-796, 902-904. p. PEIL 1848 / 35. júl. 30. 987-992. P .
