Kertész Botond: Evangélium és szabadság. Az evangélikus egyház Magyarországon 1848-49-ben. Budapest 2002. (Societas et ecclesia 5.)

2. ÁLLAM ÉS EVANGÉLIKUS EGYHÁZ KAPCSOLATA 1848-49-BEN

Az alsótábla augusztus 12-i ülésén megszavazta a törvényt, de a felsőház Eötvös kérése ellenére úgy döntött, hogy csak a következő országgyűlés hozzon törvényt a népoktatásról. Az elutasítás indoklásában az szerepelt, hogy az illető felekezetek véleményét nem kérte ki a törvény előírása alapján hivatalosan a miniszter, valamint, hogy az ország háborús helyzetében nem tanácsos olyan törvényt életbe léptetni, amely esetleg növelhetné az ellentéteket.

88 A felsőházban helyet foglaló főpapság különben erősen ellenezte a törvényt, mivel az a népiskolák ellenőrzését az államra és laikusokra bízta volna. A PEIL-ben több cikk foglalkozott az oktatás, az iskolai autonómia kérdésével. Mély szakadék húzódott az iskolai autonómia védelmezői és azok közt, akik az oktatás korszerűsítését az állam által fenntartott közös népiskolákban tartották lehetségesnek. Haubner Máté dunántúli evangélikus püspök szerint az iskolarendszer nem hatékony az egymással rivalizáló, de egyformán szegény felekezeti népiskolák miatt. Ezért minden népiskolát közössé és községivé kell nyilvánítani, a párhuzamosan működő iskolákat pedig össze kell vonni. Az elemi iskolákban szűnjön meg a felekezeti hittan, ezt a lelkészek oktassák a gyülekezetekben. A minisztérium készíttessen közös erkölcsnemesítő olvasókönyveket, amelyek alapján felekezeti hittan helyett közös erkölcstant lehet oktatni a népiskolákban. A tanító a gyerekek többségének vallását kövesse, és egy felekezetileg vegyes, községi bizottság válassza. A tanítókat az állam képezze, és a község fizesse.

89 Haubner véleménye sokban megegyezett a később benyújtott törvényjavaslattal, sőt radikálisabb volt abban, hogy a felekezeti népiskolák teljes megszűntetését kívánta, annyiban mégis visszafogottabb, hogy a tanító felekezetét a tanulók többségének felekezetéhez kötötte. Vecsei József debreceni professzor cikke már a törvényjavaslat elhalasztása után látott napvilágot. A szerző úgy vélte, hogy az egyenlőség és testvériség korában az iskolaügyben sincs helye a felekezeti szellemnek. A tudományok haladását is fékezi a felekezeti iskolák rendszere, hiszen a tudomány és a művészet egyetemes, nincsen felekezeti kötöttsége. Az iskola legfőbb feladata a tudomány, a haladás, a felvilágosodás szolgálata, amit a felekezeti megkötöttség gátolt, ezért helytelen ellenezni protestáns részről az iskolák állami fenntartását és irányítását. A mai felvilágosult kormány és alkotmány mellett nem kell félteni az oktatást, mert a protestantizmus által is képviselt haladást fogják terjeszteni a közös iskolák.

90 A protestáns autonómia helyett azt a klasszikus liberális teológiai nézetet hangsúlyozta Vecsei, hogy a protestantizmus a haladással egyenlő, és ezt a haladást legjobban az állami iskolák képviselhetik. Figyelemre méltó a szerző optimizmusa a kormány és a törvények maradandósága iránt, amikor a cikk megírásakor már nyilvánvalóak voltak az udvar szándékai a magyar alkotmányosság ellenében. " Beér János (szerk.): Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés. Bp. 1954. 620. p. " PEIL 1848/24. jún. 11.746-749. p. ,0 PEIL 1848/43. aug. 27. 1115-1119. p.