Kertész Botond: Evangélium és szabadság. Az evangélikus egyház Magyarországon 1848-49-ben. Budapest 2002. (Societas et ecclesia 5.)

2. ÁLLAM ÉS EVANGÉLIKUS EGYHÁZ KAPCSOLATA 1848-49-BEN

zak felett, mert a valódi autonómiát lehetetlenné teszi, ezért a katolikus egyház és az állam teljes szétválasztását kívánta. Abban viszont következetlen volt Jakabfalvy, hogy szorosabb állami felügyeletet (a német konzisztoriális rendszert) engedett volna meg a protestáns egyházak felett, mint ami eddig volt. Mint fentebb már említettem, egy névtelen cikkíró úgy vélekedett, hogy az állam anyagi támogatása nem természetes, az Amerikai Egyesült Államokban nem is létezik. A szubvenció csak akkor elfogadható, ha azért kapják az egyházak, mert a maguk szellemi és örökkévaló létükkel támogatják az anyagi és mulandó államot. Amennyiben az állam egy felekezetet előnyben részesít egy másik rovására, akkor méltatlanul cselekszik, mert nem felekezeti, hanem állampolgári érdekek védelmére hivatott. Az állam ugyanis állampolgárokból áll és nem pedig egyháztagokból. Az egyházi önkormányzat elvétele a hívők elnyomását jelentené, ami állampolgári hűségüket is aláásná és ezzel az állam instabillá válna. A kormány a 20. tc-kel bebizonyította jóindulatát a protestánsok irányában, ezért kizárt, hogy autonómiájuk veszélyeztetésével el akarná venni azt, amit eddig megígért.

75 A cikkíró tehát úgy vélte, hogy az anyagi támogatásért az állam nem fog nagyobb beleszólást igényelni az egyházak ügyeibe. A saját stabilitását az egyházak támogatásával tarthatja fent, ezért nem érdeke az egyházi autonómia szűkítése. Ez az ideális elképzelés, amely Kis Sámuel fentebb ismertetett cikke érveinek elvi megfogalmazása, mint a népiskolai törvény vitájában látni fogjuk, már a korszakban sem volt teljesen helytálló. A későbbiekben még inkább kiderült, hogy a mindenkori állam igényt tart állampolgárai minél szorosabb ellenőrzésére, akár egyházi téren is. Ifjú Sztehlo János eperjesi evangélikus lelkész is védelmébe vette az autonómiát, mondván, hogy az korszerű és demokratikus intézmény, amely a világ számára is példamutató lehet. Az egyház és állam viszonyának egyenrangúvá kell válnia, hiszen a nélkülözhetetlen „lelki kenyeret" csak az egyház tudja biztosítani az állampolgárok számára. Ezt a feladatát csak úgy tudja ellátni, ha megőrzi autonómiáját. Az autonómia védelme alatt az egyház nem segítheti elő a szeparatizmust, nem fordulhat szembe az állammal, nem lehet annak lelki rendőre, de kiszolgálója sem.

76 Úgy vélem, hogy Sztehlo kifejezetten lelkészi, teológusi álláspontból közelítette meg egyház és állam viszonyának kérdését. Jól látta, hogy az egyház nem lehet világi célok közvetlen eszköze, sem az állam mellett, sem annak ellenében. Ezt pedig csak a jól felhasznált autonómia teszi lehetővé. A PEIL komolyan vette a sajtószabadságot. Szerkesztői saját véleményükkel szögesen ellentétes állásfoglalásoknak is helyt adtak. Egy névtelen cikkíró

77 szerint a minisztériumnak igenis joga van megváltoztatnia az egyház szerkezetét, mert az államnak csak a vallást nem szabad befolyásolnia. A vallás belső, az egyház viszont 75 PEIL, 1848/44. aug. 31. 1127-1131. p. 76 PEIL, 1848 /58. okt. 19. 1361-1364. p. 77 „Z" szignóval jelezte magát, lehetségesnek tartom, hogy Zay Károly egyetemes felügyelő írta a cikket. A tanulmány gondolatai radikális teológiai liberalizmusával összecsengenek, de ezt egyházi tisztségénél fogva nyíltan nem vállalhatta.