Kertész Botond: Evangélium és szabadság. Az evangélikus egyház Magyarországon 1848-49-ben. Budapest 2002. (Societas et ecclesia 5.)

2. ÁLLAM ÉS EVANGÉLIKUS EGYHÁZ KAPCSOLATA 1848-49-BEN

külső dolog, amely felett az állam szabadon rendelkezhet. A püspökválasztás joga a minisztériumé, hiszen a püspök ugyanolyan fizetett állami alkalmazott, mint bármely más tisztviselő. Az iskolai reformokat egységesen, az országgyűlésnek kell jóváhagynia. A szerző így zárta cikkét: „Meg van mondva a ministerekről, hogy ők magas hegyen állnak (...) ellenben mi (...) csak völgyben állunk és igen szűk látóhatárral dicsekedhetünk. Milly jó szerencséje egyházunknak és iskolánknak, hogy ezek iránt nemzeti gyűlésileg teendő reformokat tőlünk, szobatudós irka lóktól és tiltakozóktól, minister uraink nem is kérik."

79 Az autonómia ilyen radikális elvetését a korszakban nem várta el a politika az egyházaktól. Iskolai ügyekben viszont a szerző véleményét fogalmazta meg Eötvös József miniszter és a törvényhozás nagy része a népiskolai törvény vitája során. A cikkíró nem vette figyelembe, hogy az egyházak saját igényeiket és feladataikat, az ehhez szükséges eszközöket jobban fel tudták mérni, mint a „magas hegyen álló" kormány. Az egyház belső, kormányzati viszonyainak rendezése már régóta napirenden volt. Az államhoz való új viszony újra az érdeklődés homlokterébe állította ezt a kérdést. Most csak egy véleményt hadd idézzünk, amely az ortodox lutheránus, szlovák származású, később a forradalom alatti tevékenységéért elítélt Sámuel Hoits felső-micsnyei (Zólyom megye) lelkész tollából jelent meg a PEIL-ben. Zsinat összehívását szorgalmazta, hogy az új helyzetnek megfelelő, új egyházi törvényeket legitim egyházi törvényhozó testület hozhassa meg. A közgyűlések működésével azért nem volt elégedett, mert nem érvényesült benne megfelelően a lelkészi és világi elem paritása, és a határozatok végrehajtása sem biztosított. A kettős elnökség a gyakorlatban nem működik, ezért az egyházi közgyűlések elnöki tisztét a lelkészi elemre kell bízni, amely hivatalánál fogva több információval rendelkezik az egyház ügyeiről, így helyesebb döntéseket hozhat, mint a világi vezetés. A világiak részére csak annyi beleszólást szabad engedélyezni, amennyivel ellenőrizhetik az egyház törvényes működését. Az arisztokratikus és diktatórikus felügyelői rendszer felett eljárt az idő; az egyház jogait most már az állam törvényei védelmezik, ezért nem szorul rá a világiak gyámolítására.

79 A cikkíró tehát a világi elem visszaszorítását remélte az új helyzettől. Később, 1849 folyamán - mint majd látni fogjuk - a kormánnyal szembeforduló szlovák evangélikus lelkészek részéről többször is megfogalmazták a világiak „diktatúrájával" való szembefordulást az egyházon belül, csak akkor nem a magyar, hanem a bécsi kormány remélt jóindulatára hivatkozva. Az evangélikus egyház hivatalos álláspontját az autonómia kérdésében a lentebb tárgyalt szeptemberi értekezleten fogalmazta meg. Nem okozott végül valódi gondot az egyházi autonómia kérdése az állammal való viszonyban 1848 folyamán, bár széleskörű megvitatása teljesen érthető és jogos volt a polgári korszak kezdetén. Az elvi ellentétek a kormány politikájával szemben a népiskolai törvény vitája kapcsán váltak gyakorlati problémává. PEIL, 1848/43. aug. 27. 1120-1122. p. PEIL, 1848 / 31. július 16. 921-929. p.