Kertész Botond: Evangélium és szabadság. Az evangélikus egyház Magyarországon 1848-49-ben. Budapest 2002. (Societas et ecclesia 5.)

2. ÁLLAM ÉS EVANGÉLIKUS EGYHÁZ KAPCSOLATA 1848-49-BEN

az egyén szabadságát nem az államnak kell megvédenie, hanem az egyénnek, illetve az önszerveződő közösségeknek. Ballagi, aki a hazai teológiai liberalizmus jeles képviselője volt, kimondottan szabadelvű érveléssel harcolt a túlzott állami befolyás ellen, függetlenül az állam, illetve a kormány elvi liberalizmusától. Az egyén, illetve az egyház szabadságát védte az állam hatalmával szemben. Baló Benjámin brádi (Hunyad megye) református lelkész, (aki 1849-ben aradi lelkészként szemtanúja volt a tizenhárom tábornok kivégzésének) az állam anyagi támogatását szükségesnek nevezte, de ennek fejében szerinte az egyház csak hűséggel tartozik, autonómiáját megőrizheti. Az állam legyen a lojális, de független egyházak világi ellenőrzője és védelmezője.

72 Baló tehát kompromisszumot ajánlott az államnak; lojalitást autonómiáért. A javaslat ésszerűnek tűnt, de törvényi körülírása szinte lehetetlen volt. Igaz, Hogy de facto az államnak vannak erősebb eszközei az egyházzal szemben az „egyesség" megszegése esetén. Jeszenszki László hódmezővásárhelyi evangélikus lelkész véleménye szerint az állam felügyeleti joga arra 1 erjedt ki, hogy az egyház esetleges állami érdeket veszélyeztető tevékenységét megakadályozza. Az egyházat is megillette ugyanez a jog, tehát az állami életben képviseltetnie kell magát, hogy megakadályozza esetleges túlzott beleszólását egyházi ügyekbe. Ezért a VKM-ben dolgozó protestáns tanácsosokat csak a közgyűlések ellenjegyzésével nevezhesse ki a miniszter. Az országgyűlésben is legyen képviselete az egyháznak, de ezt is a közgyűlések válasszák, nem feltétlenül a szuperintendenseket, hanem akár világi képviselőt is." A szerző az autonómia védelmét tehát az egyház és állam szorosabb kapcsolatában látta. Az erőviszonyok ismeretében nem volt valószínű, hogy Magyarországon az evangélikus egyház állami képviselete bármilyen garanciát is jelentett volna függetlensége védelmében. A református földbirtokos, egyházmegyei tanácsnok Jakabfalvy András egy szerkesztői megjegyzés szerint Székács Józseffel egy véleményen nyilatkozott az autonómiáról. Szerinte azt nem elsősorban a 20. tc, hanem a bécsi és linzi békekötések szavatolták. Ezek megvalósulását eddig sem i> törvény hiánya, hanem az állam által támogatott katolikus klérus akadályozta. Az egyház felett az állam csak minimális ellenőrzési joggal rendelkezhet. Azonban az egyház sem folyhat bele az állam vezetésébe, ezért a kultusz száműzendő az állami működésből és az egyházak országgyűlési képviselete sem kívánatos. A'protestantizmus a világi hatalomnak, mint az isteni rend képviselőjének engedelmeskedik, ez tanításából következik, ezért nem kell külön, államilag irányítani. Állami felügyelet elvileg nem megengedhető az egyház tanítása és kormányzati rendszere fölött, kivéve a törvénykezési és gazdasági ügyeket. Erre legalkalmasabb a német konzisztoriális rendszer.

74 A cikkíró jogosan vetette fel, hogy az az állam, amelyben a katolikus vallás államvallás - azaz gyakorlatilag egy katolikus állam - nem rendelkezhet semmilyen befolyással a protestáns egyhá72 PEIL, 1848 / 32. júl. 20. 947-950. p. 73 PEIL, 1848 / 34. júl. 27. 976-979. p. 74 PEIL, 1848 / 35. júl. 30. 987-990. p.