Kertész Botond: Evangélium és szabadság. Az evangélikus egyház Magyarországon 1848-49-ben. Budapest 2002. (Societas et ecclesia 5.)
2. ÁLLAM ÉS EVANGÉLIKUS EGYHÁZ KAPCSOLATA 1848-49-BEN
2.2.1. AZ ÁLLAMI FINANSZÍROZÁS A magyarországi protestáns felekezetek, mint ahogyan azt már Bevezetőnkben elmondtuk, anyagilag igen nehéz körülmények között éltek, így érthető, hogy az állami finanszírozás gyakorlati kérdéseiről igen sok vélemény látott napvilágot. Egy névtelen szerző a PEIL június 4-i számában azt írta, így a lelkészek javadalmazásának egy részét továbbra is az egyház tagok fizessék, hogy lelkészválasztási joguk nem kerülhet veszélybe. Ha a stóla (a temetésért, esketésért, keresztelésért a lelkésznek fizetett összeg) nem is maradhat meg, legalább a külön egyházi szolgálatokért (háznál keresztelés, temetési búcsúztató, stb.) fizessenek a hívek. A tanítókat diákjaik száma szerint fizessék és a kerületi tisztviselők (püspök, jegyzők, levéltáros) is kapjanak állami fizetést. A szerző azért is szorgalmazta, hogy a gyülekezetek továbbra is vegyenek részt az egyház fenntartásában, mert nem látta biztosítottnak az állam jövőbeni fizetőképességét. 62 A cikkíró ráérzett arra, hogy milyen veszélyeket rejthet magában, ha a lelkész egyszerű, fizetett állami hivatalnokká válik. Javaslataival ezt próbálta megelőzni. Haubner Máté dunántúli püspök véleménye szerint a felszentelt parókus lelkészek évente pénzben kapjanak egyenlő fizetést az államtól. A gyülekezetek ezt tehetségük szerint egészítsék ki gabona, illetve tűzifa juttatásával. A lelkészlakásról a gyülekezetnek kell gondoskodnia, az egyházi ingatlanokat is saját forrásokból tartsák fenn. A püspökök 2 fős „irodáját", az esperesek és püspökök hivatalos útjainak napidíját az állam fizesse. 65 Haubner Máté elgondolása szerint a lelkészek államilag fizetett hivatalnokokká váltak, de a gyülekezet egyéb kiadásaiban megtartotta önállóságát, „működőképességéről" maga gondoskodott. Ez nem zárta ki az egyes egyházközségek egymás közti szolidaritását, hiszen Haubner püspökként jól tudta, hogy a szegényebb gyülekezetek nagyobb építkezéseit és renoválásait csak külső segítséggel lehet megvalósítani. Egy névtelen esperes a városi lelkészek fizetését készpénzben, a falusiakét terményben, illetve egy hold illetményföldben javasolta biztosítani. Az ezenfelül lévő egyházi földeket az állam kapta volna meg. A szükséges fizetést évi 600-1000 Ft-ban határozta meg. A javaslat reálisan számolt a városi és falusi életmód és kegyesség közt fennálló komoly különbséggel és e szerint differenciálta a fizetés módját. 64 Kiss Bálint református esperes véleményét is szükséges idéznem, mert a két felekezet helyzete anyagilag rendkívül hasonló volt és véleménye figyelemre méltó megállapításokat tartalmazott. Elméletileg indokolta meg az egyházak állami támogatását, amikor úgy vélte, hogy „hasznos tudomány és okos vallás" nélkül nem lehet PEIL, 1848/23. jún. 4.715-717. p. PEIL, 1848 / 24. jún. 11. 746-749. P . PEIL, 1848/26. jún. 25. 813-815. p.
