Kertész Botond: Evangélium és szabadság. Az evangélikus egyház Magyarországon 1848-49-ben. Budapest 2002. (Societas et ecclesia 5.)

2. ÁLLAM ÉS EVANGÉLIKUS EGYHÁZ KAPCSOLATA 1848-49-BEN

szabad veszélyeztetni további társadalmi, forradalmi követelésekkel. A nemességnek eddigi jogairól való lemondása, a kötelező örökváltság által a jobbágyok felszabadítása, és az ország nem nemes lakóinak „az alkotmány sáncai közé való beemelése" iránti köteles hála gondolata szintén nem csak az egyház saját hangja volt, hanem megfogalmazódott benne a változásokat keresztülvivő liberális nemesség álláspontja. Bár az egyetemes felügyelő állásfoglalása az egyházon belül semmilyen kötelező erővel nem bírt, levele felolvasását is csak kérhette a kerületektől, és nem utasíthatott rá senkit, mégis jellemzőnek és mérvadónak tekinthetjük, hiszen az evangélikus egyház legtekintélyesebb vezetője volt. Ez a tekintély az egyházon belül is súlyt adott levelének, de az egyházon kívüli közvéleményt is hivatott volt tájékoztatni az evangélikus egyháznak a forradalom vívmányaihoz való hozzáállásáról. 1848 tavaszán mély meggyőződése volt az evangélikus lelkészi kar teológiai liberalizmust követő többségének, hogy a polgári jogegyenlőség kivívása egyrészről kiemelte a protestantizmust jogilag és anyagilag egyaránt elnyomott helyzetéből, másrészről az evangélikus hit, és a keresztyén tanítás szempontjából is helyes ügyet támogattak. A kor meggyőződését talán Elefánt Mihály tápiószentmártoni evangélikus lelkésznek a PEIL-ben megjelent verse fejezte ki legszemléletesebben, amelyet az alábbiakban idézek: ,ÁDÁM Egy atyától származunk En nemes, te nemtelen, Egy családhoz tartozunk Hogy lehetnél egy velem? Testvérek vagyunk. Szól ez gőgösen. Melly fenséges gondolat! Halld barátom: fő bajunk, Nagynak érzem magamat Össze hogy nem olvadunk, Es méltóságomat. Holott egy vagyunk. Hogyha látok oly urat, Már akárkik legyetek Ki lenézi sorsomat, Én vagyok testvéretek, S sérti jogomat: Hozzám jöjjetek! Rossz testvér, azt gondolom Egy atyánk! Ez jelszavunk, S elenyészik bánatom, Közjavunkért lángolunk, Mely ült arcomon. Elünk és halunk!'™ A fenti költeményt nem kiemelkedő irodalmi értékeiért tartottam szükségesnek idézni, hanem azért, mert a polgári jogegyenlőség gondolatát, a rendiség elvetését a Szentírás tanítására vezeti vissza. Visszacseng benne Zay Károly fent bemutatott felhívásának egyik legfontosabb üzenete, az egység szorgalmazása, amelyet szintén a polgári jogegyenlőségre, illetve a teremtéstörténet bibliai üzenetére vezetett vissza. PEIL 1848/23. május 14.