Kertész Botond: Evangélium és szabadság. Az evangélikus egyház Magyarországon 1848-49-ben. Budapest 2002. (Societas et ecclesia 5.)
2. ÁLLAM ÉS EVANGÉLIKUS EGYHÁZ KAPCSOLATA 1848-49-BEN
Ahogyan később a szabadságharc kitörése hazahívta a külföldön szolgálatot teljesítő magyar katonákat, úgy hatottak a változások Taubner Károly evangélikus tábori lelkészre, aki Észak-Itáliában teljesített szolgálatot. Az áprilisi törvények szentesítése után, amint lehetett a Vallás és Közoktatási Minisztériumhoz (VKM) fordult, és kérte áthelyezését Magyarországra, és kinevezését Budára evangélikus tábori esperesnek, hogy hatékonyabban tudjon részt venni a felpezsdülő egyházi életben. 51 Taubner Károly korábban Mária Dorottya udvari lelkésze volt, és rövid ideig a PEIL szerkesztésében is részt vett. Levele azt bizonyítja, hogy az egyházi élet felpezsdült a változások során és ez még a messze vetődött evangélikusok lelkesedését is felkeltette. Taubner Károly a hadi események miatt azonban mégsem térhetett haza. Az evangélikus egyház megváltozott helyzetét bizonyítja a VKM-nek azon hivatalos leirata, amely „jogelődjének", a Helytartótanácsnak állásfoglalásával szemben engedélyezte az evangélikus egyházkerületeknek és szuperintendenseknek a püspöki cím használatát azzal a megkötéssel, hogy ez továbbra sem jelent olyan politikai jogokat (pl. az Országgyűlés felső tábláján való képviseletet) mint a katolikus püspöki cím. 52 Az evangélikus kerületek régóta harcoltak ezért a jogért. Az uralkodónak a protestáns egyházak felett való legfőbb felügyeleti joga értelmében ugyanis minden kerületi ülésük jegyzőkönyvét fel kellett terjeszteni a Helytartótanácshoz, illetve 1848-49-ben a VKM-hez. Az 1840-es évektől ezekben a jegyzőkönyvekben rendszeresen használták a püspöki címet, amely ellen a Helytartótanács minden évben kifogást emelt. A VKM fenti leirata jól fejezi ki azt a kettős helyzetet, amely szerint a vallásegyenlőség törvényileg kimondatott, de annak gyakorlati végrehajtása késett. így megengedték a püspöki cím használatát, de csak mint nem hivatalos, és jogilag pontosan körülírt címet. Bár az alapvetően nem hierarchikus felépítésű evangélikus egyházban még olyan fontos kérdésben, mint az ország polgári átalakulása, és ezen belül a vallásegyenlőség kivívása, is nehéz tetten érni hivatalos állásfoglalást, a rendelkezésünkre álló források alapján mégis leszögezhetjük: 1848 tavaszán az evangélikus egyház állást foglalt a polgári Magyarország mellett, és a liberális nemességhez hasonlóan az elért vívmányok törvényesítése és megőrzése mellett foglalt állást. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a későbbiekben ne kerüljön sor kisebb-nagyobb súrlódásokra állam és evangélikus egyház között, mint ahogyan ezt a következőkben látni fogjuk. 51 Magyar Országos Levéltár (MOL) az 1848-49-i minisztérium iratai, (H szekció) Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) Protestáns osztálya (II 57) 4/1 52 MOL H 57. 8/2, 8/4
