Kertész Botond: Evangélium és szabadság. Az evangélikus egyház Magyarországon 1848-49-ben. Budapest 2002. (Societas et ecclesia 5.)
2. ÁLLAM ÉS EVANGÉLIKUS EGYHÁZ KAPCSOLATA 1848-49-BEN
A magjnrlioni ípisl. hilv. evaitg. egyházi és iskolai lofclflgyelójóiwk IHTNOItNONIIIOZ INTÉZETT KÖRLEVELE. Az áprilisi törvények (köztük a 20. tc.) szentesítése után bocsátotta ki Pozsonyban, 1848. április 14-én keltezett körlevelét gr. Zay Károly evangélikus egyetemes felügyelő, aki a főrendiház tagja is volt. A körlevelet közölte a PEIL 47 , szlovákra illetve németre fordítva megkapták a kerületek püspökei is azzal a kéréssel, hogy a lelkészek a szószékről felolvassák és magyarázzák gyülekezeteiknek. 48 Zay Károly levele elején üdvözölte, hogy a nemzet felébredve százesztendős álmából kivívta függetlenségét, megvalósította a felelős kormányzást; a sajtó szabadságát, a polgárok és az egyházak teljes egyenlőségét. Az eredményekért hálát kell adni a Gondviselés kegyelméért, a rendek önzetlenségéért, amellyel anyagi érdekeiket a haza és az emberiesség oltárán feláldozták, a felelős minisztérium és a nádor bátor kiállásáért, a király kegyéért - folytatódik a körlevél. Kötelessége minden osztálynak, nemzetnek és felekezetnek az egység megőrzése, a „haza szent oltára előtt örök frigyrei (sic!) testvéri kézfogás." A kivívott eredményeket meg kell őrizni a legszentebb emberi szabadság megóvása érdekében. Óvni kell a rendet és a nyugalmat, hiszen ezek nélkül nem létezhet a szabadság; engedelmeskedni kell a hazának, királynak és minden világi felsőbbségnek. Felhívása végén öt szóban fogalmazta meg a felügyelő az evangélikus egyház működésének pilléreit: „Isten! Haza! Király! Szabadság! Béke!" 49 Zay Károly tehát egyértelműen állást foglalt az áprilisi törvényekben kivívott polgári vívmányok mellett, legfontosabb feladatnak ezek védelmét tűzte ki, és felszólított a nyugalom megőrzésére. Állásfoglalása a legteljesebb mértékig összhangban volt a már említett liberális állásponttal, mely szerint az elért vívmányokat nem [Innunk százados súlyos álmaiból reménydús életre felébredett. Vissza nyerte lelelös kormány őrködése mellett törvényes önállását, l a sajtószabadságot; kivívta minden honpolgárnak a törvény előtti egyenlőséget, a vallásheli tökéletes viszonyosságot, a nép képviseletet, közteherviselést, nemzeti órseregre alapúit honvédelmét, az úrbéri tartozásoknak kármentesítéssel! megszüntetését: Vfcivta mind ezt a nemzet képviselőinek és a főrendeknek férfias állhatatosság* • jtéldátlan Önmegtagadása. a nádor és a feleló* ministerium erélyessége, a király nagy lel kuséire által! Knnek követkéz télien kötelességünk elseje, örök hálát adni az ország képviselőinek és a főrendeknek, kik önérdekeiket megtagadván, anyagi jólétüket hazánk és az emberiség oltárára tevék áldozatul; a nádornak és a felelós ininisteriumnak. kik személyük és állásuk kockáztatásával a diadal kivívását hatosán elfeegíték; a királynak kJ egy szabad nemzet hú rai:Hf-/.k.Hl.LNikin Imldngwigat, difxWu'el találja. Kötelességünk másodika, minden jiolgári osztállyal, minden vallásbeli felekezettel, minden nemzetiséggel a haza szent oltára elölt ütök frigyrei testvéri kézfogás. . Kötelességünk harmadika, a diesóen kivfvottaknak szilárdabb gyükereztetése, mert nem múlékony hiú ábrándért, hanem az emberiség legszentebb jogaiért küzdöttünk s gyftzelmeskedtüiik; a béke, rend és csend erélyes föntartása, mert rend és csend nélkül nincsen szabadság, és így a csend és rend bontás a polgári bűnük IcgiUKlokabbika! a béke, rend és csend pedig csak a bon és királyhoz! tántoríthatatlan hűség, a felelős Ministerium tagjai iránti őszinte bizodalom, - rcndelményei iránti teljes tisztelet, — és minden nsztályu, felekezetű és nemzetiségű honpolgárnak testvéri egyetértése által tartarik Rll erei In tényt eljesen. Inte«! hm! király* DzubiMUag! b.kr! u>, Apriíii hó I I ken 1S4N. Zay Károly körlevele PEIL 1848/17. április 23. 514-515. p. EOL Dunántúli Evangélikus Egyházkerület levéltára (továbbiakban Dunántúl), Zay Károly levele Haubner Máté püspöknek, Pozsony, 1848. április 22. Fasc. 42. PEIL 1848/17 április 23. 514-515. p.