Kertész Botond: Evangélium és szabadság. Az evangélikus egyház Magyarországon 1848-49-ben. Budapest 2002. (Societas et ecclesia 5.)
1. BEVEZETÉS
zakba, a vegyes házasságoknál sok visszaélésre alkalmat adó kötelező hat hetes jegyesoktatás eltörlése, a reverzálisok eltiltása, a protestánsok birtokjogának biztosítása Horvátországban, a külföldi egyetemek szabad látogatása, katolikusok protestáns iskolalátogatása, protestáns tábori lelkészség felállítása. Az alsótábla által elfogadott javaslatot a felsőtábla megbuktatta, pedig többek között Wesselényi Miklós, Széchenyi István és gr. Eszterházy Mihály is a javaslat elfogadása mellett nyilatkozott. A katolikus klérus ellenállását azonban ekkor még nem sikerült megtörni. 22 1836-ban hétszeri üzenetváltás után volt kénytelen elvetni az alsótábla a fenti 12 pontot, mert nem sikerült közös nevezőre jutnia a felsőtábla képviselőivel. 1839ben végre sikerült elfogadtatni mindkét táblával a javaslatot, ekkor azonban a király nem volt hajlandó annak szentesítésére. A vallásegyenlőség ügye ekkorra felekezeti különbség nélkül a liberális nemesség egyik legfontosabb követelése lett. A megyék feliratokban tiltakoztak a katolikus főpapok visszaélései ellen. A liberálisok elvi álláspontját így fogalmazta meg Deák Ferenc már 1833-ban: ys A polgári társaság czéljaival egyező minden szabadságot és így a vallás szabadságát is, sérthetetlen szentség gyanánt tisztelem. ,m Az 1844-es országgyűlés végül orvosolta a 12 pont szellemében a protestánsok sérelmeinek jelentős részét a III. tc. elfogadásával. A sérelmek jelentős részének orvoslása jóval kedvezőbb jogi helyzetbe hozta a két protestáns egyházat, a vallásegyenlőség azonban ekkor még nem valósult meg sem elvi, sem gyakorlati szinten. 24 A bevett felekezetek egyenlőségét csak később, az 1848/20. tc. foglalta törvénybe. A negyvenes évek politikai viharai megmutatták, hogy csak úgy lehet eredményesen küzdeni a reformokért, ha a fennálló ellentéteket minél inkább elsimítják, amint ezt Kossuth érdekegyesítés címen meghirdette. Az érdekegyesítés politikai programja ösztönözte a két protestáns egyház vezetőit arra, hogy újra megkíséreljék létrehozni az evangélikusok és reformátusok közti uniót. A két protestáns felekezet uniójának hazai és külföldi történeti előzményei is voltak. A reformáció háromszázados évfordulóján, 1817-ben elindított porosz unió révén az 1840-es évek végére létrejött német földön egy életképes uniált egyház, de ez nem tudta maradéktalanul magába olvasztani a területén élő reformátusokat és evangélikusokat. Az erős állami nyomás dacára létrejött egy új, ún. ólutheránus egyház, amely mereven elzárkózott a reformátusokkal közös egyházszervezettől. Magyarországon a reformkorban a két felekezet egymásrautaltsága és szórványhelyzete következtében, a gyakorlati problémák megoldására jöttek létre a kéri és nagygeresdi egyezségek. 1830-ban a tiszáninneni református és a tiszai evangélikus kerület Kéren, 1833-ban a dunántúli evangélikus és református kerület Nagygeresden kötött egyezséget, amelyek a többi kerületnek is útmutatásul szolgáltak. Rendezték a reverzálisok és az áttérések ügyét, illetve a szórványban élő egyháztagok lelki" Zsilinszky: Protestantizmus, 639-644. p. " Zsilinszky Mihály: az 1848-iki vallásügyi törvényczikk története, (továbbiakban: Zsilinszky: 1848) Bp. 1908. 10. p. " Uo. 1-12. p.
