Kertész Botond: Evangélium és szabadság. Az evangélikus egyház Magyarországon 1848-49-ben. Budapest 2002. (Societas et ecclesia 5.)
1. BEVEZETÉS
gondozását. Az egyezmények a testvéregyház lelkészeire bízták a hívek pásztorolását, ha az azonos felekezetű anyaegyház papja a távolság miatt ezt nem tudta megfelelően elvégezni. A gyakori viták ellenére általában kialakult és jól funkcionált a két felekezet együttműködése, és a közös problémákat helyi szinten sikerült megoldani. 25 Ez az intercelebratio (közös istentisztelet) és az intercomunio (közös úrvacsoravétel) országszerte egyre gyakoribb és megszokottabb alkalmain kívül néhány helyen még közös gyülekezetek alapításához is vezetett, amint erre pl. a Temesváron élő protestánsok mutattak jó példát, akik 1839 óta működtek együtt. 26 Az 1791-ben már tervezett egyházkormányzati unió helyett Zay Károly egyetemes felügyelő 1841 februárjában teljes körű protestáns unióra tett javaslatot a magyarországi református és evangélikus egyházak között. A javaslat nagy visszhangot váltott ki, eleinte az evangélikus Kossuth Lajos által szerkesztett Pesti Hírlapban, majd az 1842-ben, Török Pál pesti református, illetve Székács József pesti evangélikus lelkészek által, (akik később mindketten egyházkerületeik püspökei lettek) éppen az unió előmozdítása végett életre hívott Protestáns Egyházi s Iskolai Lapban jelentek meg tanulmányok evangélikus és református lelkészektől és világiaktól a témával kapcsolatban. E cikkek nagy része lelkesen támogatta az uniót, bár gyakorlati kivitelezésére eltérő terveket javasoltak. Röplapok és könyvek is jelentek meg az unióval kapcsolatban és élénk szellemi pezsgést indítottak el mindkét felekezetben. 1841 folyamán az uniót megtárgyalta mind a nyolc protestáns egyházkerület közgyűlése. Az evangélikus kerületek egyértelmű lelkesedéssel álltak ki a terv mellett, kisebb - nagyobb fenntartásokkal a református kerületek is támogatták. Az 1841. szeptemberében tartott egyetemes konventek is állást foglaltak a szervezeti unió mellett és uniós vegyesválasztmányt hoztak létre hivatalos uniós tervezet megalkotására. A választmány tagja volt evangélikus részről többek közt mind a négy püspök és egyházkerületi felügyelő, akik közül három-három meg is jelent az 1842. július 2-ra összehívott ülésen. Hosszas viták után kijelentette a választmány, hogy az unió szükséges, megvalósítása pedig lehetséges. Részletes uniós javaslat kidolgozására négytagú alválasztmányt nevezett ki, amelynek evangélikus tagjai Székács József és Schedius Lajos voltak. Az alválasztmány Fáy András által készített tervezete részletes, teljes körű és elvben megvalósítható javaslatot dolgozott ki. Bár Horváth Zoltán: A nagygeresdi egyezség, Miskolc 1940. 16-20. p. Pesti Hírlap 1842/42. 330. o. máj. 26.
