Kertész Botond: Evangélium és szabadság. Az evangélikus egyház Magyarországon 1848-49-ben. Budapest 2002. (Societas et ecclesia 5.)
6. MEGTORLÁS AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZBAN
egészen 1854-ig folytatták tevékenységüket. A bécsi kormány 1849. augusztus 27-i ülésén már egészen pontosan meghatározta, hogy kiket kell bíróság elé állítani: az Országos Honvédelmi Bizottmány, majd az azt felváltó Szemere-kormány tagjain, a trónfosztást kimondó képviselőkön, és a kormánybiztosokon kívül mindazokat a polgári hivatalnokokat és lelkészeket, akik 1849. április 14-e (azaz a Habsburg-ház trónfosztása után) kiemelkedő tevékenységet folytattak a magyar kormány érdekében. Látni fogjuk, hogy a trónfosztás kihirdetése valóban egyik fő vádpontként szerepelt a lelkészek elítélésében. 354 A legsúlyosabb büntetés a halálos ítélet volt. 128 főt végeztek ki, 81-et hadbírósági ítélettel, közéjük tartozott a már említett pozsonyi lelkész, Rázga Pál is. Az 1849. októbere után született halálos ítéleteket már nem hajtották végre. Leggyakrabban várfogságot kellett elszenvedniük az elítélteknek. A leghírhedtebb várbörtön a tiroli Kufstein volt. A várfogságban jórészt tétlenségre kárhoztatott elítéltek körében gyakori volt a teljes elkeseredés, a depresszió, nem ritkán fordult elő öngyilkossági kísérlet. Az egyházak közül egyiket sem kerülte el a megtorlás. A katolikus egyház püspökei közül ötöt mozdítottak és ítéltek el, akiket végül ausztriai kolostorokba száműztek az emigrációba vonult Horváth Mihály csanádi püspök kivételével. 355 A büntetés elengedésében nagy szerepe volt az újonnan kinevezett esztergomi érseknek, a császári házhoz mindvégig hűséges Scitovszky János volt pécsi püspök közbenjárásának, aki keresztülvitte püspöktársai belső egyházi internálását. 356 Három, 1848-49-ben kinevezett katolikus püspök kinevezését visszavonták, Hám János szintén ekkor kinevezett esztergomi érseknek pedig újra el kellett foglalnia a szatmári püspöki széket. 357 Igazán kemény büntetés a katolikus alsópapság forradalomhoz hű tagjait érte. Mintegy háromszáz lelkészt vontak haditörvényszéki eljárás alá a trónfosztás kihirdetése, felségsértés, az orosz intervenció elleni keresztes hadjárat meghirdetése, vagy fegyveres alakulatokban való részvétel miatt. Scitovszky igyekezett közbenjárni az ő ügyükben is, főleg a katolikus egyház bíráskodási autonómiájának megsértése miatt azt akarta elérni, hogy a forradalomban és a szabadságharcban résztvett egyháziakat kivegye a haditörvényszéki eljárás alól, s inkább egyházi fenyítékkel sújtsa. 358 A megtorlás a többi egyházat is érintette. A protestáns egyházi autonómia megszűntetése - amelyről később még bővebben is szó lesz - a reformátusokat és evangélikusokat sújtotta. Sajnos a kutatások hiánya miatt nem tudunk pontos képet adni arról, hogy a protestáns lelkészek közül kiket ítéltek el. Valószínű, hogy nagyságrendben a katolikusokhoz hasonlóan, mintegy 300 protestáns lelkészt vontak haditörvényszéki eljárás alá. Egy-két kormányhoz hű ortodox pap sem kerülhette el a megtorlást. Hermann Róbert: Megtorlás az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után. Bp. 1999. (továbbiakban: Hermann 1999.) Hermann 1999. 96. p. Uo. 1999. 378-379. p. Uo. 1999.415-417. p. Uo. 378-379. p.
