Csepregi Zoltán: Magyar pietizmus 1700-1756. Tanulmány és forrásgyűjtemény a dunántúli pietizmus történetéhez. Budapest 2000. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 36.)
Tanulmány - III. Nyomdatitkok és szerzőségi kérdések
művet, hogy az annál könnyebben legyen terjeszthető a szegények körében. Egy szó mint száz, a mű szerencsésen halad előre. Ismét egy drága könyv jelenik meg a nyelvünkön. Adja Isten, hogy ne csepülnék úgy a lelkészek, ahogy ezt a cseh Arndttal' 87 tették. De egyre hiszem, hogy az egész külső kultusz megfog nálunk szűnni, és akkor ezek a cseh és magyar könyvek a pincékben és kamrákban jobban fognak prédikálni, mint most a lelkészek." (81) Beer közlése a soproni nyomtatásról könnyen ellenőrizhető'. Az Arndt-mű betűi, cifrái, díszei megegyeznek az ekkori Rennauer-nyomtatványokban használtakkal, 188 azaz Rennauer mind a legális, mind a titkos kiadványaiban ugyanazzal a készlettel dolgozott. 189 A fenti levélrészlet választ ad a kiadás finaszírozásával kapcsolatos kérdéseinkre is. A mű ajánlása ugyan felsorol hat „nemesurat", akik ebből következőleg hozzájárultak a költségekhez („Jeszenák Pál, Zitkovszky István, Radvánszky György, Radvánszky László, Podmanitzky János, Prónay Gábor"), de a hazai mágnások közmondásos szűkkeblűsége arra a feltételezésre indít, hogy az általuk nyújtott támogatás nem fedezhette az összes nyomdai kiadást. Tudjuk, hogy Sartoris a bécsi svéd és dán követségi kápolnák húsvéti gyűjtéséből Möllenhoff távozása után is rendszeresen kapott pénzt hol a nemescsói árvaház, hol özvegyek segélyezése, hol könyvkiadás céljára. Amikor Christian Kortholt dán követségi lelkész bécsi szolgálata végeztével elszámolt az „Ungarische Cassa" pénzével, az Arndt-kiadásra juttatott adományokat külön összegezte: „15 fl.+ 8,20 fl.+ 75 fi." 19 " Azt, hogy Kortholt milyen fontosnak tartotta mind Sartoris kiadói termésében, mind az általa kezelt segélyek jelentőségét tekintve az Igaz keresztyénség megjelenését, nemcsak ez az elszámolás bizonyítja. Utódjának felsorolja ugyanis magyarországi partnereit (Bél Mátyást, Johann Andreas Rabachert, a két Serpiliust, Miletzet, Beert, Kubányi Györgyöt, Elias Mohit, Bárányt, Johann Gottfried Oertelt), ezen a listán olvashatjuk a következőket: „Sartoris úr magyarra fordította Arndt Igaz kereszténységét."^ Természetesen ez a 98,20 forintnyi támogatás sem enyhíthetett sokat a gondokon. Annál inkább Friedrich Heinrich von Seckendorff gróf (1673-1763) bőkezű adománya! A német birodalmi marsall az evangélikus hithez való konok ragaszkodását még Frankföldről hozta magával. Konvertálni többszöri felszólításra sem volt hajlandó. 1737-ben Savoyai Jenőt (1663-1736) követte a török háború főparancsnoka posztján. 187 Halle, 1715 (Bel Mátyás kiadása). V Ecscdy Judit tipográfiai kutatásai is egybevágnak megfigyeléseimmel (55.sz.). '""Jóllehet cz ellenkezik az óvatossággal. Vö. Szelestei: 1991. 348-349; Ecscdy 1996. 12. old. vm Stubbc 1932. 287. Ld. meg Sccfcldt 1967. Hogy az 1740-ben ugyanezen a címen szereplő 41 forint 30 krajcár (Stubbc 1932. 286) belcszámít-c az összegzésbe, az nem derül ki. Sartoris egyéb könyvkiadásaira 87 forint 46 krajcárt számolt cl Kortholt. m Stubbc 1932. 287.
