Csepregi Zoltán: Magyar pietizmus 1700-1756. Tanulmány és forrásgyűjtemény a dunántúli pietizmus történetéhez. Budapest 2000. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 36.)
Tanulmány - III. Nyomdatitkok és szerzőségi kérdések
A vereség után árulással vádolták meg, s a vizsgálat idejére Bécsben internálták (77), majd 1738-ban a népharag miatt Grazba vitték, ahol a császár haláláig, 1740-ig tartották házi őrizetben. 192 A marsall Veit Ludwig von Seckendorffnak, a hallei egyetem első kancellárjának volt unokaöccse, a hallei árvaházat 1717-től kezdve támogatta, haláláig élénk levelezést tartott fönn az ifjabb Franckéval, 193 s császári követként Berlinben is többször kapcsolatba került hallei vállalkozásokkal. 194 Unokaöccse, Christoph Ludwig von Seckendorff báró 1738-ban megpróbált ugyan a generális érdekében a császárnál közbenjárni, de nem járt eredménnyel. 195 A grazi találkozás előtt Seckendorff gróf két ízben került kapcsolatba a magyarországi könyvterjesztéssel. 1717-ben egy török elleni hadjárat kapcsán 1000 Biblia becsempészését ajánlotta föl August Hermann Franckénak 196 , letartóztatásakor pedig az a vád is érte, hogy a hadműveletek folyamán többezer „szlavón" nyelvű Luther-kátét osztott szét Horvátországban és Szlavóniában. 197 A magyar pietizmus tehát végsősoron bécsi és udvari kapcsolatainak köszönhette az Arndt-kiadást. Friedrich Wilhelm Beer abban a levelében, melyben az ifjú Franckét a magyar nyelvű Igaz keresztyénség kiadására kérte (79), érdekes érvet hoz fel a vállalkozás mellett: „Igaz, hogy a magyarok kevesen vannak, s többnyire szegény jobbányok, de a kálvinisták annál erősebbek, s egy idő óta igencsak hajlandóságot mutatnak irányunkban. A legjobb iskoláikba mi neveltünk tanárokat, s ezek sok előítéletüktől megszabadították őket, a mi tanításunk ugyanis meglehetősen meggyőző volt számukra. Remélhető, hogy egy ilyen könyv megértésre találna ezeknél az embereknél [...] talán ennek köszönhetően ébredés is támadna közöttük." 1,2 ADB 33,514-517; Wurzbach 33,261-267. [Thcrcsius von Seckendorff]: Versuch einer Lebensbeschreibung des Feldniarschalls Grafen von Seckendorff meist aus ungedruckten Nachrichten bearbeitet. I-IY [Leipzig], 1792-1794.; az 1737-cs balsikerű hadjáratról és a tábornok ezt követő peréről Brigitte von Scckcndorff-Gudcnt írt a bécsi levéltári források felhasználásával bölcsészdoktori értekezést: Graf Seckendorff und sein Prozeß. Diss. Wien, 1961.; ld. még Cscprcgi LKW 1997. m 1721-ben egy magyarországi árvát küldött Haliéba (AFrSt/H C 661:2). G.A. Franckénak még grazi fogságából is írt: AFrSt/H C 661:70 és 80! Végrendeletében a dán-hallci kelet-indiai misszióról emlékezett meg (AFrSt/H C 661:231). '" 4 Elkobzott könyvek ügyében (AFrSt/H C 343b:6-7; C 661:41; C 343a:6-7; vö. Winter 1954. 29); a Liberda-cmigráció kapcsán (Winter 1955. 103-104). m Másolat: AFrSt/H C 661:68. Francke naplója 1717. január 16. (AFrSt/H A 170:1): „Der Herr Gcncral-Licut. von Seckendorf hat heute frühe das Wayscnhaus besuchet nebst seiner Gesellschaft:, und viel Vergnügen verspüren laßen. Nachmittag war er hier und besprach sich mit dem Herrn Professor, daß hier das Edcnburgischc Gesangbuch soltc gedrucket werden, daß er 1000 Bibeln für die Ungarn auf seinen Rüstwagen hinein senden woltc, daß er 3. einen ungerschen Tisch einrichten woltc." m Acta Historico-Ecclesiastica (Weimar) III (1738) 84-85; IV (1740) 1150. A kortársak nem tartották e vádpontot puszta koholmánynak, sőt a tábornok hírnevének csak jót tett cz a támadás. A „szlavón" itt, akárcsak Möllenhoff fent idézett életrajzában, valószínűleg a cseh Biblia nyelvét jelenti, nem pedig egy délszláv irodalmi nyelvet. Brigitte von Seckendorff-Gudent is idézi ezt a vádat a vizsgálati aktákból (i.m. 79-80).
