Csepregi Zoltán: Magyar pietizmus 1700-1756. Tanulmány és forrásgyűjtemény a dunántúli pietizmus történetéhez. Budapest 2000. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 36.)
Tanulmány - IV. Biblicizmus és bibliai filológia
„Szívesebben láttam volna, hogy könyveim egytol-egyig megíratlanul maradtak vagy legalább feledésbe merültek. Ennek többek között az az oka, hogy elborzaszt a történelmi példa. Hiszen jól tudom, mi hasznát látta az egyház, hogy a Szentíráson kívül és amellett tengersok könyvet és könyvtárat gyűjtöttek rakásra, ráadásul csak úgy válogatás nélkül halmozták egymásra az egyházatyák, a zsinatok és egyéb tanítók mindenféle írásait. Ezzel nemcsak a drága idot vesztegették ahelyett, hogy a Szentírást tanulmányozták volna, hanem emiatt Isten igéjének tiszta ismeretét is végleg elvesztették, míg a Biblia a sutban porosodott... Amikor a Bibliát fordítani kezdtük, abban is reménykedtünk, hogy majd kevesebbet írnak ezután, s többet olvassák és tudakozzák az írást. Mert mi más célja lenne a többi írásnak, mint hogy a Szentíráshoz vezessen és benne eligazítson..." (WA 50,657). 207 Ennek a gondolatnak a jegyében szerveződtek Spener körül a frankfurti konventikulumok („Collegia Pietatis", 1667-től), majd alapította Francke és Anton Lipcsében a Collegium Philobiblicumot (1686). Ez utóbbi exegetikai műhely volt, azaz egyetemi viszonyokra alkalmazta a biblicizmus igényét, a tudományos alaposságot építő szándékkal kapcsolta össze, új irányt mutatva ezzel a teológiai tanulmányoknak. A vásárváros könyvkereskedéseiből rövid idő alatt szétkapkodták a görög Bibliákat, s ez a ragály a diákságról a polgárságra is átterjedt (hisz a már többször idézett lipcsei gyászvers szerint is az a pietista, aki Isten igéjét tanulmányozza). A görög szöveg exegézise széleskörű ébredéshez, az pedig az ún. lipcsei pietista zavargásokhoz vezetett (1689): 2,w Francke és hívei távozni kényszerültek. A teológiai képzés reformja itt nem volt keresztülvihető, s csak pár évvel később a hallei egyetemen valósult meg. Halléban a Biblia került a teológiai képzés központjába. A hallgatók az első évben az Újszövetség görög szövegét kétszer, a héber Ószövetséget pedig egyszer olvasták végig. 2 " 9 Ehhez persze szükség volt megbízható alapszövegre, így az első hallei bibliakiadás 1702-ben éppen John Feli úttörő jelentőségű görög Újszövetségének (Oxford, 1675) utánnyomása volt, mely több mint száz kézirat alapján szakított a textus receptusszal. 21 " Az 1702-es évhez más fontos események is fűződnek: ekkor jelent meg a teljes német Biblia is Francke kiadásában, 2 " s ekkor alakult meg az egyetemen a Collegium Orientale Theologicum a keleti bibliafordítások és -kommentárok tanulmányozására, valamint missziói szándékú bibliafordítások készítésére. A Collegium majd húszéves munkájának eredményeként jelent meg 1720-ban a héber 21,7 Vö. Cscprcgi Credo 1996. 208 Vö. Petcrs 1997. 2m Aland 1960. 26-30; 1970. 123. 2,11 Aland 1960. 40; 1970. 121-122. Nemcsak a textus receptus mellőzese volt Francke részéről merészség, hanem az is, hogy egy anglikán munkát részesített előnyben. 2 " Aland 1960. 31-35; Köster 1979.
