Csepregi Zoltán: Magyar pietizmus 1700-1756. Tanulmány és forrásgyűjtemény a dunántúli pietizmus történetéhez. Budapest 2000. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 36.)

Forrásgyűjtemény - 100 forrás

73 Torkos András Sartoris Jánosnak Győr, 1736.? szeptember 6. A császár két éve engedélyezte már a protestánsoknak szuperintendensek választását, a reformátusok már be is iktatták választoltaikat, csak a dunántúli evangélikusok késlekednek. Júniusban Győrött Ostjfy Mihály kemenesaljai felügyelő elnökletével 3 jelöltet állítottak: Samuel Serpiliust Sopronból, Tóth Sipkovits Jánost Tétről és Sartoris Jánost Nemescsórói. De Serpilius visszautasította a jelölést, így a szavazatok őrá estek, amint ez hamarosan kifog derülni. Ne húzódozzon hát Mózesként vagy Jeremiásként, ne is meneküljön fonásként, hanem Ézsaiással mondja: itt vagyok. - Egyben azonban meg kell változnia: a pietistákkal tart ugyanis, akik támadják a hitvallási iratokat, pl. az Ágostai Hitvallás 4. (a meigazulásról), 8. (a szentségek hasznáról), 12. (a bűnbánatról), 17. (afeltámadásról) és 18. cikkelyét (a szabad akaratról). Az esperesek és patrónusok megbízásából felszólítja, vesse el ezeket a tévtanokat, időben szakítson azzal, ami ellenkezik az Ágostai Hitvallással, az Apológiával, a Formula Concordiaevel, a Schmalkaldeni Cikkekkel és Luther kátéjával, hisz beiktatásakor épp ezekre kell esküt tennie. {Copia litterarum reverendi domini Andreáé Torkos ad admodum reverendum dominum loh. Sartorium VDM. Csóiensem.} Gratia, pax, salus ac benedictio a Deo Patre et Domino nostro Iesu Christo! Plurimum reverendo, amplissimo ac eruditissimo Domino Ioanni Sartorio suffragiis bonorum denominato Superattendenti, nec non articularis ecclesiae in Nemes-Csó Pastori solertissimo, Fautori mihi colendissimo salutem plurimam dicit Andreas Torkosius VD.M. Secundus, ut reor, agitur annus, a quo sacra Caesarea Maiestas protestantibus utriusque confessionis, Augustanae nimirum ac Helveticae, eorumque ecclesiis per Hungáriám plantatis superintendentem clementissime indulsit,

1 quam Caesaris indulgentiam uti cum decenti submissione excipere debuissent protestantes, ita et ex industria ac summa ope anniti oportuisset, quantocius tam benigna indulgentia suum effectum sortiri potuisset. At proh dolor! propria nostra incuria, inertia ac desidia ad hoc usque tempus sacrum hoc negotium sine effectu protractum. Equidem Helveticae professionis [!] homines longe alacriores fuere, utpote qui superintendentes suos iam dudum elegerunt, denominarunt, in functiones episcopales ritu inter ipsos usitato elevarunt, imo etiam excelso Consilio Regio praesentarunt. Saltem nos Augustani in partibus Cis-Danubianis opus Domini ad pudorem usque negligenter tractamus. At tandem dementia divina et nos excitavit. Etenim elapso mense Iunio hic Iaurini conventu super hac re celebrato praesente perillustri ac generoso domino M. Ostfi, cuius nimirum prudentia et autoritate res in Kemenes-allja ecclesiasticae p.t. reguntur, tres de ecclesia bene meriti viri nova candidatione alto calculo adscripti sunt. Nempe reverendus dominus Serpilius ecclesiastes Soproniensis, reverendus dominus Ioannes Tot pastor ecclesiae Thetiensis, reverendus Do-