Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.

Utószó

UTÓSZÓ Akik ezeket a sorokat és lapokat olvassák, bizonyára úgy érzik, hogy nagyon hosszúra nyúltak és még ráadásul le is csúsztak a múltba, amely keveseket érdekel. Magam is nagyon érzem ennek az észrevételnek a súlyosságát. Tudom, hogy olvasóimat sokkal jobban érdekelné napjaink sok és nehéz kérdése. Gyötrődöm én is ezekkel. De ha sok hozzáértő, filozófus, tudós és politikus is csak tapogatódzva tud hozzájuk közelíteni és érdemlegesen úgy hozzászólni, hogy az érvényes legyen, hogyan tudnék én, a világ zajától távol öreg koromban olyasvalamit mondani, ami családi körben meghallgatásra érdemes volna. Ezért nem is nyúlok ezekhez hozzá. Ez még nem jelenti azonban azt, hogy saját életünk területén, hivatásunkban és munkakörünkben, családunkban és munkatársaink körében fel volnánk mentve a felelősség alól, hogy keresztyénekként éljünk és dolgozzunk és vállaljuk a ránk eső felelősséget hozzátartozóink, munkatársaink és tágabb értelemben népünk, sőt az emberiség körében. Mit jelent keresztyénként élni ebben a mai világban? Lehetne erről részletesen beszélni és keresni a megnyugtató feleletet. De erre sincs módom. Valamit mégis, ha csak nagyon vázlatosan is, hadd fűzzek hozzá utószóként az elmondottakhoz. 1. Amikor Pál apostol több évi munkával összegyűjtötte a korinthusi gyülekezetet és más munkaterületre ment át, a fiatal korinthusi gyülekezetben belső nehézségek és zavarok támadtak. Ezek annak folyományai voltak, hogy egyfelől a gyülekezet belső egysége 98