Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.

Utószó

megbomlott, egyes tanítók körül csoportosulások keletkeztek és ezek egymással szemben állottak. Másfelől kísértett a gyülekezetet körülvevő pogány világ életformája is. A korinthusi gyülekezet kicsiny csapat volt, igazi diaszpóra az antik pogány nagyvárosban. Ha ennek a kicsiny seregnek a belső egysége megbomlik és különféle tanítókat követve felekezetekre" oszlik, ez magában véve is fenyegeti fennmaradását. És ez annál inkább is így volt, mert tagjaiban ott éltek régebbi életük pogánykori emlékei. Rokonságuk is benne élt az évszázadossá vált pogány életformában, melyhez képest a gyülekezet életformája idegenszerűvé vált és bizonyos értelemben „elavultnak" is látszott. Pál apostol ebben a helyzetben nem a törvény szigorával fenyegeti híveit, hogy összetartsa őket. Inkább az igazi egységre, hitük közös forrására emlékezteti és ezzel „vigasztalja" őket. Ezzel igyekszik erősíteni összetartozásuk tudatát, hogy meg ne feledkezzenek elhivatásukról és küldetésükről ebben a világban, azaz a pogány világban is Krisztus elhív ott aiként éljenek. „Ti az Isten temploma vagytok és az Isten lelke lakozik bennetek!" Ha különféle tanítóik vannak is, nem ez a döntő: „Ti Krisztuséi vagytok" akárki is a tanítótok, tehetnénk ma hozzá: „Krisztuséi vagytok", „Krisztus pedig Istené" (lKor 3,13-23). S ez azt jelenti, hogy egyedül Krisztuson keresztül találkozhatunk Istennel, és egyedül mint Krisztus gyermekei szolgálhatunk Istennek. Ezért figyelmezteti Pál a korinthusiakat : „Gonoszok nem örökölhetik Isten országát!" S ez nemcsak a cégéres „gonoszokra" vonatkozik, hanem a krisztusi elhivatáshoz méltó életvitelt jelent - nem valami szűkkeblű elzárkózottságban. „Minden szabad nekem" - írja Pál. S ez azt jelenti, „az Úré a föld és annak teljessége", tehát az a mérhetetlen sok kincs, amelyet Isten teremtett, de azok az életformák is, amelyeket az ember - kultúrájának hosszú évszázadai során - kitermelt. „Minden szabad nekem, de nem minden használ". Azért „senki se keresse a maga hasznát, hanem ki-ki a másét" (lKor 10,23-26). A másik „haszna", az éppen a családban a testvérek, a munkahe99