Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.

Előszó helyett - XII. Néhány mozzanat a magyar evangélikus egyház történetéből

A türelmi rendelet engedélyével százszámra támadtak fel a protestáns gyülekezetek, de belső erejüket a felvilágosodás erősen gyengítette. Evangélikus egyházunkban a 19. század harmincas évei után megnőttek a nemzetiségi ellentétek, melyek időnként súlyos belső nehézségekre vezettek. Ehhez járult a kiegyezés után még egy másik körülmény is : az ország lakosságában egyre erősödő tendenciával indult meg a városiasodás és ez nagymértékű lakosságvándorláshoz vezetett. Bár a falusi gyülekezetek zártsága nagyrészt megmaradt, számos, főként új városi gyülekezet keletkezett. De ezek szórványgyülekezetek voltak, amelyeknek összegyűjtése és lelki gondozása főként pl. az alföldi református többségű városokban nem kis gondot okozott egyházunk akkori vezetőségének. A szórványosodás még fokozottabb mértékben indult meg a második világháború utáni években. Ez egyre súlyosabb feladatok elé állítja egyházunkat annál is inkább, mert most már a falusi gyülekezetek zártsága is megszűnt. Ez a körülmény fokozottan kötelességévé teszi minden egyes evangélikusnak, hogy gyülekezetébe élő tagként épüljön bele, és lehetővé tegye egyházunknak, hogy a változó körülmények közt is a tiszta evangélium fényével világítson és segítsen utat mutatni hazánkban a jövő felé. Végül is ne feledjük: az egyház története folyamán az igazán hívő keresztyének mindig kevesen voltak. Ma sem a számarány a döntő, hanem az, hogy Jézus igazi tanítványai legyünk, a kísértések és hitbeli megpróbáltatások idején is keresztyénekként éljünk, életünkkel tanúságot tegyünk hitünkről és állhatatosak maradjunk halálunkig. 97