Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.

Előszó helyett - XI. Vázlatosan a reformációról

Luther nyomdokain járó teológusok ugyan nem kevésbé hangsúlyozták, hogy üdvösségünk teljesen Isten kegyelmében gyökerezik - a kárhozat titkát azonban nem vezették vissza Istenre, hanem hangsúlyozták, hogy Isten mindenkit üdvözíteni akar. 8. Az első evangélikus gyülekezetek megszervezése még az augsburgi birodalmi gyűlés előtti időre esik. Amikor azután a középkori egyházzal való megegyezés lehetetlensége egyre világosabbá vált, a német fejedelmek biztosították a teológusok által kidolgozott rendtartásokkal az evangélikus gyülekezeteknek eleinte ideiglenesnek látszó, de később állandósult szervezetet. így alakultak ki a német fejedelemségekben az ún. „tartományi egyházak". Az V. Károly által kiadott interimet nemcsak a lutheri irányt valló teológusok, hanem a gyülekezetek és fejedelmek mint a tartományaikban levő gyülekezetek gondviselő őrei utasítottak el. Részben az engedékenynek mutatkozó Melanchthon álláspontja nyomán kialakult igen súlyos teológiai viták, részben a helvét irányzatot követő teológusokkal támadt viták évtizedekre lekötötték a protestáns egyházakat. Közben a helvét irányzatú teológusok előretörése nyomán Dél-Németországban, valamint a Rajna vidékén is egész egyháztestek meghódoltak a hódításra törő kálvinizmusnak. A sok egyházi vitának az eredménye volt, hogy a vitás tételek evangélikus tisztázására létrejött az ún. „Formula Concordiae" („Egyességi irat"). Az Ágostai Hitvallás benyújtásának 50. évfordulójára azután a „Liber Concordiae" („Egyesség Könyve") foglalta össze azokat a „hitvallási iratokat", amelyek ettől fogva világszerte az evangélikus („ágostai hitvallású evangélikus") egyházak ismertetői lettek. Ezek : az ún. „egyetemes hitvallási iratok" („Apostoli Hitvallás", „niceai" - azaz az ún. „niceai-konstantinápolyi" - hitvallás és az ún. Athanasius-féle hitvallás), továbbá az Ágostai Hitvallás és Apológiája, Luther Kis- és Nagykátéja, a „Schmalkaldeni cikkek" és a Formula Concordiae. A helvét hitvallású egyházak két legfontosabb hitvallási irata az ún. „Második Helvét Hitvallás" (Bullinger irata III. Frigyes 89