Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.

Előszó helyett - XI. Vázlatosan a reformációról

vezető helyre küzdötte fel magát. De az a törekvése, hogy Genfet megreformálja és szigorú egyházfegyelmet vezessen be, ellenállásba ütközött, úgyhogy 1538-ban kénytelen volt Genfből távozni. Néhány évi strassburgi tartózkodás után 1541-ben visszahívták Genfbe, ahol most már szigorú és kíméletlen egyházfegyelemmel igyekezett megteremteni az Istennek feltétlenül, fenntartás nélkül engedelmeskedő gyülekezetet: a gyülekezet minden tagjának teljes odaadással, önös vágyainak maradéktalan megöldöklésével kellett cselekednie Isten akaratát, élnie a keresztyén szent életben. A polgári hatóságok is alávetették magukat a Kálvin által megszervezett „theokratikus" uralomnak, mely nem riadt vissza attól sem, hogy súlyos büntetéssel sújtsa azokat, akik a fegyelemnek nem engedelmeskedtek, ellene vétkeztek. A legsúlyosabb ilyen eset az volt, amikor a Szentháromságot tagadó Servet Mihályt (aki mint természettudós is kiváló volt: ő fedezte fel a vérkeringést) 1553. okt. 27-én máglyán megégették. De nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy Kálvin Genfben sok egyebütt üldözött protestánsnak nyújtott menedékhelyet - ha azok a genfi rendbe beleilleszkedtek. Életmunkájával Kálvin lett a protestantizmus másik fő ágának, a „kálvinizmusnak" az elindítója. Maga Kálvin a teológiai gondolkodás tekintetében közelebb állt Lutherhez, mint Zwingli. Humanista műveltségét azonban Kálvin sem tagadta meg. A sokat vitatott úrvacsorai tanban elutasította Luther állásfoglalását, amely szerint az úrvacsorázók a kenyér és bor színe alatt - kivétel nélkül - veszik Krisztus testét és vérét. Kálvin szerint a kenyér és bor jegyei alatt a megdicsőült Krisztus szellemileg van jelen és lép közösségbe a hívőkkel. Ezért a hitetlenek csak a kenyér és bor külső jegyeit veszik. A másik kiugró különbséggé a reformáció két irányzata közt az lett, hogy Kálvin Isten hatalmának feltétlenségét olyan értelemben tanította, miszerint maga Isten választja ki azokat, akiket üdvösséggel ajándékoz meg. Másokon viszont Isten olyan értelemben mutatja meg dicsőségét, hogy őket kárhoztatja. Ez az ún. kettős predestináció tanítása. Vele szemben a 88