Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.

Előszó helyett - XI. Vázlatosan a reformációról

burgi „intrerimmel" (azaz a zsinatig érvényben lévő ideiglenes rendezéssel). Az intrimben néhány jelentéktelen engedmény kivételével a régi rendhez való visszatérést követelte. Az interim az evangélikusok körében súlyos belső válságot idézett elő : szembekerültek azok, akik - Melanchthon és hívei - engedmények árán is a megegyezés mellett voltak, és azok, akik - mint Flacius Mátyás és gnesiolutheranusoknak nevezett hívei - az evangéliumhoz nemcsak következetesen, hanem minden engedményt visszautasítva, mereven ragaszkodtak. A háború is új fordulatot vett, amikor Móritz szász választófejedelem szembefordult a császárral, akinek addig szövetségese volt. Az új háborúnak a császárra kedvezőtlen fordulatai végül is arra kényszerítették V. Károlyt, hogy az ún. „augsburgi vallásbékében" hozzájáruljon ahhoz a rendezéshez, amely szerint a fejedelmek, illetve birodalmi rendek a saját területükön ragaszkodhatnak meglévő vallási, egyházi státusukhoz, a saját elhatározásuk szerint rendezhessék azt. így az augsburgi vallásbéke a német-római birodalom területén véglegesítette a vallási megoszlást. Ez a vallásbéke tette lehetővé, hogy a fejedelem és a polgári hatalom birtokosa (mint a városi tanács is) az alattvalók megkérdezése nélkül rendelkezhessék azok egyházi hovatartozásáról (az ún. „Cuius regio eius religio" elve). Ez a jog azonban a fejedelmeket mégis azzal a megszorítással illette meg, hogy a más hiten levő alattvalóknak meg kellett engedni a kivándorlást. Amíg ez a vallásbéke lényegileg a meglevő határok közé szorította a protestantizmust, addig szabad utat adott az ellenreformációnak: Németországban az lett a katolikui restauráció alapja, és éppen ezáltal magában hordozta későbbi viszályok csíráját, sok kegyetlenséget okozott és belejátszott a harmincéves háború (1618-1648) kitörésébe is. 6. A 16. század közepétől fogva a katolikus egyházon belül is megerősödtek a reformokat célzó törekvések. Újonnan alakult szerzetesrendek a régi vallási keretek közt is új erő jeleit mutatták. Köztük nemcsak kitűnt, hanem hovatovább az egyház harcos újjászervezésének a zászlóvivője lett a Loyola Ignác által alapított 85