Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.
Előszó helyett - XI. Vázlatosan a reformációról
és 1540-ben III. Pál pápa által jóváhagyott „Jézus-társaság", közönséges néven a „Jezsuiták" rendje. A rend tagjai a szokott szerzetesi fogadalom (szegénység, szüzesség, engedelmesség) kivül külön kötelezettségként vállalták a pápa iránti engedelmességet és a rend elsőrangú céljaként vallották a harcot a protestantizmus ellen. Ennek a szolgálatába állították hamarosan kiépített és az első időben nagyon korszerű iskolázási és nevelési rendszerüket. Vele elsősorban a vezető társadalmi rétegekhez fordultak és azokat nemcsak megnyerni, hanem szolgálatukba állítani is törekedtek. így lett a rend rövid néhány évtized alatt a katolikus egyház harcos elitje, hatalmi rendszerének fő támasza és egyúttal egyházi és világi vonatkozásban egyik legfontosabb hatalmi tényező. Ezt erősítette a rendben kialakított erkölcsi szellem, amely az egyház és a katolikus dogma külsőséges elismerése mellett ún. „kazuista morálban" jelentkezett. Ez utóbbi azt jelentette, hogy nem az erkölcsi alapmagatartás alapján ítélendők meg az egyes cselekedetek, hanem önmagukban az egyes cselekedetek váltak döntővé. Ez a „jezsuita morálnak" nevezett magatartás nemcsak kétszínű erkölcsi magatartást tett lehetővé, hanem sokszor egyes erkölcstelen tettek is igazolhatókká váltak. A jezsuita rend lett a Máriakultusz egyik főápolójává és ezzel együtt helyet adott nem egy esetben a népies babonának is. Mindezek révén a rend eleinte rendkívül népszerű volt, utóbb azonban rettegetté vált, sőt visszaélések miatt magára vonta katolikus uralkodók ellenszenvét is. Katolikus uralkodók voltak azok, akik a felvilágosodás hatása alatt a 18. században a rend feloszlatását szorgalmazták. XIV. Kelemen pápa végül is 1773-ban kénytelen volt a rendet feloszlatni, de a napóleoni háborúk után VII. Pius pápa 1814-ben a rendet ismét visszaállította. A katolikus egyház reformja és újjászervezése a trienti (latinosan tridenti) zsinaton (1547-1563) történt meg. A zsinatot sok huzavona, részben a pápák vonakodása után 1545-ben először Trientben nyitották meg, azután egy időben áthelyezték Bolognába, majd 1551-ben ismét Trientbe helyezték, 1552-ben felfüggesz86