Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.

Előszó helyett - X. Néhány szó a középkori egyházról

hanem Máriára, a szentek közbenjárására, valamint saját jó cselekedeteikre (böjtölésre, alamizsnaosztásra stb.) építettek. Színezte ezt a kegyességet a misztika, mely az istenségben való elmerülésben, a benne feloldódásban kereste a vallásos kielégülést. A misztikus kegyességtől átitatott vallásosság sokat olvasott terméke Kempis Tamás (1379/80-1471) „Krisztus követéséről" („De imitatione Christi") c. rendkívül elterjedt műve. Az egyház azonban nem tűrte meg a sokszor feltörő, de nem általa vezetett kegyességet. Bibliai forrásból, de teológiai gondolkodásból is táplálkoztak azok az irányzatok, amelyek jórészt eretnekségeknek minősülve maradtak meg az emlékezetben. A meggazdagodott egyházzal szemben az apostoli szegénység eszménye tört fel egy lyoni kereskedő, Vald Péter (meghalt 1217 körül) által elindított mozgalomban. A valdensek róla elnevezett szektáját az inkvizíció véres kegyetlenséggel nyomta el. Utóbb az angol Wiclef János (kb. 1324-1384), majd az írásain nevelődött Husz János (1366-1415) indított el olyan mozgalmakat, amelyek megrázkódtatták a középkori egyház építményét. Husz János ugyan a konstanzi zsinaton máglyán végezte életét, de az elindult mozgalom véres háborúkban robbant ki. A huszita háborúk Magyarországra is átterjedtek, aminthogy maga a huszitizmus is átterjedt hazánkra. Az eretnekek kiirtására mindenütt fellángoltak a máglyák. Máglyán fejezte be életét Savonarola Jeromos (1452-1498) dominikánus barát, aki Firenzében a reneszánsz elvilágiasodásával szemben szigorú megtérést prédikált. Az államok fölött is hatalomra törő, elvilágiasodott egyház, élén a pápákkal, hatalomra törő főpapokkal és elvilágiasodott papsággal, a keresztyénség elidegenedése eredeti gyökereitől, sokszor a kegyesség mezébe öltöző erkölcsi hanyatlás voltak azok a tényezők, amelyek előkészítették a talajt a reformáció számára. 76