Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.

Előszó helyett - X. Néhány szó a középkori egyházról

és baseli (1431-1449) „reformzsinatok" végül is eredménytelenek maradtak. Közben a feltörő világi műveltség, a reneszánsz és humanizmus áramlatai a középkori egyházi műveltség egységét is megbontot­ták. Ezt csak tetőzte az ún. „reneszánsz pápák" - II. Pius (1458-1464) és utódai, köztük az erkölcstelenségéről hirhedt VIII. Sándor (1492-1503) és a folyton háborúkat viselő II. Gyula (1503-1513) - elvilágiasodott uralma. Alattuk és utódjuk, a pom­pakedvelő X. Ince (1513-1521) pápa idején mélypontra süllyedt a pápaság. 2. Körülbelül a 9. században indult el és virágzott ki a közép­kori egyházi tudomány, az ún. „skolasztika". Felfelé ívelésének elején Anselmus (1033-1109), Canterbury érseke áll. Híres műve a „Cur deus homo?" („Miért lett az Isten emberré"), melynek célja a hit és tudomány kiegyenlítéséből származó egységes világ­nézet kifejtése volt. Egyik képviselője Petrus Lombardus (meghalt 1160 körül) alkotta meg a középkori teológia alapvető összefogla­lását („Sententiárum libri IV"). A skolasztika mindmáig kiható vezető teológusa Aquinói Tamás (1227-1274) lett. Sok műve közül kiemelkedik a keresztyén hit védelme az arab filozófiával szemben („Summa ad gentiles") és a befejezetlen „Suma theologi­ca". 3. A keresztyén kegyesség sokszínűvé vált a középkor folya­mán és ezt csak növelték a sokszor egymással is vetélkedő régi és új szerzetesrendek. Kivirágzott a kegyesség pl. Assisi Ferenc sze­retetre méltó alakjában (1182-1226): alapításaként indult el a szerzetesség új formája, a kolduló rendek: a ferencesek, hasonló­an utóbb a dominikánusok. Az utóbbi főként az eretneküldöző inkvizíció fő támaszpontjaként vált ismertté, sőt hírhedtté. De ezek az új rendek mint a skolasztika művelői is kitűntek. A társadalmilag is sokrétű, a népi kegyesség pogány maradvá­nyaival is megfertőzött középkori kegyességben elhalványult az evangélium, egyre inkább elburjánzott Mária és a szentek tisztele­te. A kegyesek nem Istenben és az ő irgalmasságában bíztak, 75

Next

/
Oldalképek
Tartalom