Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.

Előszó helyett - V. Az ember

nek, szociális alakulatoknak, sőt népeknek és nemzeteknek is lehet ez a „sorsa" : letűnhetnek, elveszhetnek az idő forgatagában. A modern tudományos kutatás nemcsak az emberiség történetének sok kiveszett népét kutatta fel - és állandóan kutatja letűnt kultúrák és birodalmak történetét. De felfedezte az emberi nem történetének még néhány évtizeddel ezelőtt teljesen elveszettnek hitt fázisait is. Az ember és az emberiség, népek és nemzetek története azonban mindezzel nem válik érthetőbbé : a történelem nem fedezi fel tulajdonképpeni titkát. Az egyes ember ugyan kereshet és keres is cselekedetei, céljai és törekvései számára értelmet akár családja vonatkozásában, akár embertársaihoz való viszonyának alakításában („közéleti tevékenységben"), s ugyanez értelmet adhat közösségeknek, nemzedékeknek és népeknek, ill. nemzeteknek egyes korszakokban - az Istenhez való viszonyban azonban mindez még nem adja meg az „értelmet". Nincs módunk arra, hogy az emberi nem történetét egyértelmű cél szolgálatában ismerjük fel. Nem bizonyul ilyennek pl. a „haladás" fogalma sem - részben sokszínűsége, részben ambivalens jellege miatt, de nem elégedhetünk meg valamely társadalmi forma (pl. „szocializmus") abszolúttá tételével sem, mert a társadalmi formák is időlegesek és így szükségképpen relatívok. 8. Mindezek, amiket elmondottunk, csak nagyon töredékes és vázlatszerű szempontok az emberre vonatkozólag. De mindazt, amit az emberrel, egzisztenciájával és annak értelmével kapcsolatban mondhatunk, alapvetően meghatározza teremtettségünk megromlottsága, vagy egyszerűbb szóval annak felismerése, hogy „bűnös" emberek vagyunk. Végigkísér bennünket az az alapvető, nem is annyira értelmi, tudatos, mint inkább intuitív felismerés, hogy bűnös voltunk nem tartozik szükségképpen teremtettségünkhöz. Amint az újszülött gyermeket „ártatlannak" tartjuk, úgy tételezzük fel, hogy az ember eredeti teremtett állapotához nem tartozott hozzá az akarat deformáltsága, „bűnössége". Ezért emberlétünkhöz hozzátartozik az a reménység, hogy meg is szabadulhatunk bűnösségünktől, és visszatérhetünk olyan állapotba, 37