Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.

Előszó helyett - V. Az ember

törvény megszegésére ingerli, és így „bűnt" nemz, az embert „bűnössé" teszi. Ebbe az összefüggésbe tartozik bele korunkban az ún. tömeg­kommunikációs eszközök szerepe a társadalom és az egyén tudat­formálásában, nevelésében. Hatásukat, erejüket, sokszor döntő szerepüket az utolsó emberöltő nyomán sokszor megtapasztal­hattuk. Kétségtelen, hogy nemcsak közvéleményformáló, hanem sokak egyéni jellemének kialakításánál is olyan mélyreható és messzemenő jelentőségük van, mint alig valaminek volt az embe­riség eddigi életében. Ne feledjük, hogy a tömegkommunikációs eszközök működését is emberek - „bűnös emberek" - irányítják, és így azok éppen úgy vehetnek jó irányt, mint ahogyan rontó hatalmasságokká is válhatnak. Gondoljunk például arra, mit jelentenek a tömegkommunikációs eszközök régi társadalmi struktúrák feloldásánál: ha ezek a struktúrák - mint mindig ­fogyatékosak is, „törvény" jellegüknél fogva mégis gátakat jelent­hetnek életromboló eltorzulások megfékezésénél. Elég, ha e tekin­tetben arra gondolunk, amit az utóbbi évtizedekben az ún. szex korlátlan felszabadítása tekintetében jelentettek. Ezért szükséges, hogy a kommunikációs eszközök olyan ellenőrzés alá kerüljenek, mely biztosítja azok programjaiban az egyéni és közösségi „építő" erők érvényesülését. Ez annál fontosabb, mert a tömegkommuni­kációs erők lehetővé teszik egyének és társadalmi közösségek, „az ember" manipulálását, közösségi és ideológiai célok, valamint hatalmi érdekek szolgálatába állítását, és ezzel az emberi szabad­ság - az egyik legfontosabb emberi érték - bilincsbe verését. 7. Életsorsunkkal közvetlenül torkollunk bele a mulandóság­ba, vagy - hogy keresztyén hitünk szerint fejezzük ki - az örökké­valóságba. Életünk olyan, mint a hab a folyó sodrásában, elenyé­szik, csak ritkán marad emléke. Családok is feltűnnek, nemzedé­keken keresztül felszínen maradnak, azután letűnnek, hogy több­nyire még nyomuk se maradjon. Csak kivételesen válik valaki vagy valamilyen család „történelemmé". Nagyobb közösségek­36

Next

/
Oldalképek
Tartalom