Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.

Előszó helyett - V. Az ember

gét úgy formálni, hogy az megfeleljen a társadalmi követelmé­nyeknek, legyenek azok akár vallásos, akár szekuláris követelmé­nyek. Az ember nevelhetőségének évszázados vitája ma olyan feleletet kap, hogy emberi jellemünk és egyéniségünk éppen olyan mértékben egyéni, tehát teremtésbeli és nevelési hatásokban, ill. adottságokban gyökerezik, mint ahogyan formálja környezetünk (biológiai adottságok), szellemi örökségünk, valamint a szociális tényezők. Ezeknek a különböző tényezőknek az eredményeként nem veszik el egyéni és társadalmi felelősségünk, hanem inkább fokozódik, mert ahogyan jellemünket formálja neveltetésünk és környezetünk, ugyanúgy formálhatjuk mi magunk is cselekvé­sünkkel, egyéni akaratunk sokszor szerény keretei közt környeze­tünket. Az ismeretek továbbadása mellett a nevelés fő feladata az olyan jellemképzés, amely az egyéniség jó tulajdonságainak a kifejlesz­tését és megerősítését, a gonosz hajlamok visszaszorítását és így a szociális együttesbe való sima beilleszkedését célozza. Az akarat deformáltságát a nevelés nem tudja megszüntetni, de különféle jellemformáló irányzatok igyekeznek a gonosz hajlamok minél teljesebb elnyomására és az akaraterőben a jóra irányuló cselek­vés minél erőteljesebb kimunkálására. Az utóbbiakba tartoznak egyes modern irányzatú pedagógiai iskolákon kívül pl. az aszkézis különféle nemeinek gyakorlatai vagy a pietista kegyesség kimun­kálása. Azok az eredmények azonban, amelyeket az ilyen irányza­tok elérnek, igen sokszor önámításra vagy az akarat olyan elfer­düléseire vezetnek, amikor bizonyos irányban a gonosz hajlam ugyan visszaszorul, más vonatkozásban azonban annál jobban kiütközik. Külön is ki kell emelni, hogy az akarat befolyásolásá­nak talán legősibb eszköze az akár szociális jellegű, akár vallásos törvény, amely nemcsak az erkölcsi törvény alakjában, hanem különféle - rendszerint a társadalmi helyzetre jellemző - korláto­zások és a szokásjog alakjában elemi módon hozzátartozik az egyéni és közösségi élet kialakításához. De a törvény csak korlá­tokat szab, nem öli meg a gonosz akaratot, hanem az utóbbit a 35

Next

/
Oldalképek
Tartalom