Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.
Előszó helyett - V. Az ember
teremtő akaratában, rendelésében, a Biblia szerint az ún. „kultúrparancsban" (lMóz 1,28) gyökerezik. Keresztyén hitünk szerint tehát a kultúra létesítésével, a civilizáció évezredek óta létesülő alkotásaival éppen úgy, mint a modern kultúra és a technikai civilizáció lélegzetelállító teljesítményeivel is Isten akaratának engedelmeskedünk. Ezért jó lelkiismerettel vehetünk részt a kulturális munkában és abban a törekvésben, hogy a technika segítségével szebbé és jobbá tegyük életünket. De tegyük itt mindjárt hozzá : egyéni életünknek éppen úgy, mint a társadalmi közösségeknek és velük együtt kultúrának és civilizációnak egyaránt teremtésbeli célját, azaz Istent kell szolgálnia. Egyik sem lehet öncél, azaz egyikkel sem szolgálhatja az ember önmagát, önmaga dicsőítését. A kultúrát szolgáló tevékenységben az ember a természeti világ adottságait, törvényszerű berendezéseit úgy használja fel és veszi igénybe, mint ahogy azokat Isten megalkotta és állandóan alakítja. így az ember Isten teremtő és fenntartó művének osztályosává lesz. Az Isten adta lehetőségek használatával és kulturális célok szolgálatába állításával az ember maga is alkot : ez is beletartozik abba, hogy Isten az embert „saját képére és hasonlatosságára" teremtette. így Isten valósága tükröződik nemcsak a teremtett világban, hanem sajátosképpen az emberben és értelmes alkotásaiban, kultúrájában és civilizációs tevékenységében is. 5. Ezzel azonban el is érkeztünk emberi egzisztenciánk egyik, vagy talán éppen legsúlyosabb kérdéséhez. A teremtett világot nemcsak a mulandóság jellemzi, hanem az ártó hatalmak is, amelyek állandóan rombolnak is benne. Egyéni életsorsunkat is átjárják és meghatározzák, alakítják ártó hatalmak - például szerencsétlen életkörülmények, betegségek -, sőt azok úrrá is válhatnak felettünk. De nemcsak egyéni életsorsunkra vonatkozik ez, hanem közösségekre is, annyira, hogy népek, nemzetek, birodalmak történetének sorsdöntő formálójává válnak. Ezekhez az ártó hatalmakhoz járul akaratunk deformáltsága, a gonoszság, mely értelmünket, érzelmeinket és cselekvéseinket 31