Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.
Előszó helyett - V. Az ember
átjárja magunkat és embertársainkat állandóan károsítva. Határesetekben ezek az ártó hatalmak és a gonosszá vált akarat teljesen hatalmukba keríthetik az embert, végképp megronthatják közösségek életét, sőt eluralkodhatnak népek és korok fölött is. Modern gondolkodásunk az ártó hatalmak meglétét és az emberi akaratnak a gonosztól való fertőzöttségét adottnak, „normálisnak" minősíti. Ugyanakkor nem nélkülözhetjük olyan eszményképek létét, melyek ártó hatalmaktól mentesek, és az emberi akaratból is kiküszöbölik a gonoszságra deformáló erőket. Emberek, közösségek, sőt népek történetében is „tragikusnak" érezzük a gonosz, ill. ártó hatalmak győzelmét mutató életsorsot vagy közösségek pusztulására vezető eseményeket és eseménysorozatokat. Ezzel is jelezzük, hogy nemcsak hogy nem „normális", hanem egyenesen „természetellenes" a gonoszság, olyasmi, aminek „nem kellene lenni". Keresztyén hitünk az ártástól, vagy egyenesen a gonoszságtól meghatározott sorsot és cselekvést mondja bűnnek. A Szentírás mitikus elbeszéléssel visszaviszi a bűnt az első emberpár életébe, és Isten akaratával, ill. parancsolatával való szembehelyezkedéstől eredezteti. Az Isten akaratával való szembeszállás pedig nem marad egyéni cselekedet, hanem az akarat deformálódásával átjárja minden ember életét és cselekvését. Ha a bűn eredetéről szóló elbeszélés mitikus is, mélységes valóságtartalma van. Az ártó hatalmak és a cselekedetben tettként megnyilatkozó gonosz akarat olyan „valóságok", amelyeknek léte nem szükségszerű. Aminthogy az ember - még ha úgy érzi is, hogy valóságos vagy érzelemszerű - kényszer hatása alatt cselekedett, mégis tudja, hogy a valóságban másként is cselekedhetett volna. A „bűn", az akaratnak tettekben is megnyilatkozó romlottsága, éppen ezért nemcsak tragikus, hanem mélységesen fájdalmas és életünkből kiküszöbölhetetlen valóság. Nem szabadulunk meg tőle sem nevelés („tudatformálás"), sem önfegyelmezés („aszkézis"), sem a másokkal közösen viselt életsors felbontása vagy megtagadása árán sem. A bűn gyökere ott rejtőzik Istentől elfordult és önzővé 32