Karner Károly: Időszerű hitvallás. Budapest 1989.

Előszó helyett - V. Az ember

V. AZ EMBER 1. Az előző fejtegetések során ismételten volt szó az emberről, „rólunk". Észrevevésünk, tapasztalatunk, gondolkodásunk nagyon különböző vonalakon, különböző formákban irányul az emberre és így magunkra, kezdve a biológiai és orvostudományokon, folytatva a történettudományokon és szociológián, majd a lélektan különböző ágain egészen a filozófiai „embertanig". Amióta az ember ember, igyekszik megismerni és megérteni önmagát, igyekszik kifejezni önmagát, megértetni társaival, majd megértve önmagát és társait, igyekszik „képet" alkotni önmagáról és társairól, valamint arról a közösségről, amelyben él és amelyhez „sorsa" hozzáköti. Ez megfigyelhető a barlanglakó és a barlang falára rajzoló embertől kezdve napjainkig, amikor az ember a primitív („népi") és a legművészibb alkotásokban igyekszik önmagát kifejezni, önnön létét megérteni és önértelmezését utódaira örökíteni. Ez az önértelmezésre és önmaga kifejezésére való törekvés elválaszthatatlan emberlétünktől és egyik döntő különbségünk minden más élőlényhez viszonyítva. A fent említett nagyon különféle szempontú és különféle célokat szolgáló tudományok is, amelyek a legkülönfélébb módon vizsgálják az embert, általában hasonló célokat szolgálnak : vizsgálják az embert, mint a természeti világ tagját, és kutatják őt természeti, történeti és társadalmi viszonyulásaiban. Akár az embernek azokat a törekvéseit nézzük, amelyekkel önmaga értelmezését és kifejezését keresi, akár azokat a különféle 27